Ókori római szakácskönyv

Fülszöveg

Marcus Gavius az Apicius nemzetség legnevezetesebb sarja Tiberius korában élt Rómában, i. sz. az első században. A "feneketlen torkúnak" (Plinius így nevezete), a "falánkság díszpéldányának" (Juvenalis írta róla), "a mártások babérkoszorús királyának" (Tertullianus dicshimnusza szerint) leszármazottja - egy későbbi Apicius - manirírozott osztrigát küldött Traianusnak ajándékba. A pompás, könnyű ínyencség frissen érkezett meg a császár dáciai táborba. A "nagy szakácsmester" előírása szerint készült, zamatos, "tengeri gyümölcsök" Traianust és kortársait az apiciusi ételek rabjává tették. Receptjeit lejegyezték, és tíz könyvét a "De re coquinaria" címen őrizték meg és terjesztették. Seneca bár vegetáriánus volt, s megvetette a terített asztal örömeit, "a gasztronómia bajnoka" címével tüntett ki a híres gourmand-t.
A középkor lélekcentrikus szemlélete mostohán bánt a testi élvezetekkel, a bölcs pápák mégis felfigyeltek Apicius diétás fogásaira, s hőn szorgalmazták fogyasztásukat. A XVI. században már orvosi könyvekben szerepelt a köretek, fűszerek, mártások leírása; a házi fortélyokról, a tartósítás "művészetéről" szóló fejezetek tankönyvbe kerültek. Az újkori Apicius-hívek a szépség és egészség megőrzésének titkát olvasták ki soraiból. E mostani kiadás - a harmadik évezred küszöbén - történelmi, művelődéstörténeti értéke mellett hasznos receptkönyv a modern kor embere számára. A híres francia gasztronómus, Brillat-Savarin - Apicius kiváló ismerője és méltatója - írta könyvéről 1825-ben: "Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy." Vissza