Előszó
Századunkat az "atomkor" vagy a "tudomány és technika" századának szokták nevezni. Valóban szemtanúi lehetünk a tudományok gyors fejlődésének, differenciálódásának és integrálódásának. Különösen a természettudományok fejlődése szembetűnő. Főként így van ez szocializmust építő társadalmunkban, ahol minden az emberért, a teljesebb, gazdagabb emberi élet feltételeinek a megteremtéséért történik. A vegyipar, a gépgyártás, a műszeripar, az elektronikai ipar, a szolgáltatás, - hogy csak a leglényegesebbeket említsük - az élet megkönnyítését, a szabadidő növelését és gazdagítását tűzték célul. A technika úgyszólván az emberi élet minden területére behatol, segítve az embert munkájában, pihenésében és szórakozásában. A család életét a háztartás gépesítése, a vegyipar, a konzervipar, a szolgáltatások körének bővülése segítik. Ezzel sok időt és energiát takarítanak meg a kulturálódás és a pihenés számára. A kulturálódási, a modern hírközlő eszközök: a rádió, televízió, lemezjátszó, magnetofon; az optikai és fotócikkek széles körű elterjedése is nagymértékben előmozdítja.
Ezek az eszközök ma már természetes velejárói életünknek, így nevelőmunkánknak is. A modern audiovizuális eszközök könnyítik a tanítás-tanulás folyamatát, időt szabadítva fel a személyes ráhatás pedagógiájára. Az óvónő sem zárkózhat el a technikai haladás elől, hiszen az óvodás gyermek környezete bőven el van látva ezekkel az eszközökkel, s ez az eszköztár az óvodai élet színessé és tartalmassá tételében is jól kamatoztatható.
Éppen ezért került bele ez a tantárgy az óvodai pedagógusképzés tantervébe.
Hallgatóinknak mindenek előtt néhány előítélettől kellene megszabadulniok. A technika, az elektronika a férfiaknak való, "a nők inkább humán beállítottságúak", "a nők mindig is idegenkedtek a fizikától", "veszélyesek ezek a hálózati árammal működő gépek", stb. Higgyük el, hogy a nők legalább olyan alkalmasak ezen a területen is, mint a férfiak! Nem műszerészeket kívánunk nevelni óvónőinkből!
Vissza 
