Oláh Gábor válogatott költeményei

Előszó

Oláh Gábort nehéz megmérni a használatban levő mértékekkel. Nem tartozik költői iskolához, nincsenek az irodalmi küzdelemben szövetségesei. "A Nyugat megtagadta, a Holnaposok kiátkozták", de "a nemzeti irány követői sem vallották a magukénak" - írja egyik bírálója. S ebben a megállapításban sok igazság van. A debreceni "Bokréta" csoporttal kezdte költői pályafutását huszonöt évvel ezelőtt. De azóta ízlésben, irányban, stílusban, tárgyban annyira elvált másik négy társától, hogy lehetetlen közöttük a kiadásra való társúlás tényénél egyéb közösséget megállapítani. Oláh Gábornak minden magyar költőtől eltérő külön útjai vannak. Költészetének megítélésénél a legellentétesebb vélemények harcolnak egymással. Megróják erótikus tüzét, de dícsérik magyaros lendületét. Mások magyarságában találnak meghökkentőt s szerelmi lírájának sötétlila tűzben égő virágait csodálják. Szélvészen vágtató fantáziája sok olvasóban averziós szédületet kelt. Mások éppen ebben látják legfőbb erényét, mely őt a brit óriásnak, Shakespearenek teszi távoli rokonává. Némelyek pesszimizmusáért róják meg, mások hedonisztikus világnézetét vetik szemére. Mindig és mindenek magasztalják azonban orgona- és hegedűként zengő magyar nyelvét, amely oly tömör és olyan kifejező, mint senkié ma a magyar irodalomban. Hihetetlen virtuóza a nyelvnek. Költői dikciója annyira tele van képekkel, hogy a fű egyszerű színét elnyomja nála a temérdek pompázó virág. Vissza