Olvasás és társadalom

Előszó

A könyvtáros könyvekkel, illetve a legkülönfélébb információhordozókkal és az emberekkel egyaránt foglalkozó szakma, sokak számára pedig hivatás is. Külön nyomatékot kap ez a megállapítás a közművelődési könyvtárak olvasószolgálatosaira, gyermekkönyvtárosaira és az iskolai bibliotékákban dolgozó kollégákra vonatkoztatva, ahol a közvetlen személyes kapcsolatok, pedagógiai interakciók kikerülhetetlen sora (ajánlás, beszélgetés az olvasóval, csoportos foglalkozások, klubok, olvasótáborok) teszi próbára a könyvtárosok ilyen irányú felkészültségét, leleményességét.
A különféle dokumentumok kezelésének (beszerzésének, rendezésének és visszakeresésének) szabályairól ugyan a képzés minden szintjén bőséges ismerethez jutnak a résztvevők, de az olvasó ember társadalmi arculatáról, az olvasást és a könyvtárhasználatot befolyásoló társadalmi tényezőkről, a mű és az olvasó találkozásáról, a jellegzetes befogadói reakciókról, a szépirodalmi alkotások hatásmechanizmusairól, a mese kiemelkedően fontos szerepéről a gyermek személyiségének fejlődésében, vagy az ún. interakcióban részt vevő, az egymással kapcsolatba kerülő emberekből, illetve a közvetítés mozzanatairól alig esik szó a képzés, a felkészítés folyamán. Ki és hogyan tanítja meg a könyvtárosokat olyan alapvető összefüggésekre, hogy például a sikeres közvetítés, kommunikáció egyik alapfeltétele az a fajta közlés, amelyben a beszélő maga is igaznak, fontosnak tartja mondanivalóját? Vagy tudják-e a nevelői akciókkal (olvasásmozgalmakkal, rendezvényekkel) oly gyakran megbízott gyakorló könyvtárosok, hogy a meggyőzés, a hatás nagymértékben függ egyebek között a beszélő hitelétől, ami viszont a hangos, jól tagolt, dinamikus beszédmódnak s a beszélő érzelemgazdaságának, mosolyogni tudásának is egyik természetes következménye? Vissza