Olvasó

Előszó

Részlet:
A MAGYAR DRÁMA BÖLCSŐHELYE KÖRÜL
Sajnos nem a véletlen vagy a tudósi önkény műve, ha a költői műfajok között a dráma a magyar irdalom Hamupipőkéje. Ennek okát a legtöbbször s a legtöbben abban szokták látni, hogy - legalábbis a többi műfajokhoz viszonyítva - az idők folyamán a legkevesebb maradandó értéket termelte. Az az állítás, azt hiszem maga is bizonyos revízióra szorul. Líránk színvonalával és e színvonal folyamatosságával nyilván nem mérkőzhetik; de az értékes művek számában, a művek önértékekében, meggyőződésem szerint, nem egy korszakban áll azon a szinte, mint például a széppróza.
Ahol elválik mindkét műfajtól, s ami miatt valóságos eredményei is kisebbnek látszanak: az a folyamatosság hiánya. Nincs még egy műfaj irodalmunkban, amelyet a kontinuitásdiszkontinuitás dealektikájából olyan mértékig jellemzne az utóbbi, mint éppen a drámát. Mintha az indulás átka máig kísérné. Vissza

Fülszöveg

Nagy Péter írja kötetéről:
,, Olvasó - írtam e kötet élére. Mint ahogy a katolikus hívő olvasóján a különálló imákat egyetlen szándék köti egybe, úgy remélem, hogy e kötet különálló s más-más alkalomból született írásain is meglátszik az azonos szándék, indulat, szenvedély. De azonos szándék, indulat, szenvedély. De Olvasó azért is, mert olvasó szól az olvasóhoz. Életem legszívósabb szenvedélye az olvasás - máig izgatott érdeklődéssel veszek kézbe egy-egy új könyvet. Ennek voltak tanúi a Mérlegen, Rosta, Táguló világ, Útjelző című köteteim, melyek sorába most az Olvasó illeszkedik. Tanúi az érdeklődésnek, szenvedélynek - de tanúi a kornak is, amelyben az írások, a kötetek születtek. Az olvasás szenvedélye félöröm, ha nem osztható meg valakivel; e kötetek azért születtek, mert azt remélem, mennél több olvasóval - olvasni szerető emberrel - oszthatom meg a magam olvasói örömét-bánatát. Könyvekről szól hát ez a könyv - még ott is, ahol látszólag nem könyv a tárgya. Úti emlékeimre gondolok, melyek az élményekről beszélnek elsősorban - de mögöttük mindig ott lappang a friss vagy hajdani olvasmányokkal való szembesítés örömecsalódása, s gondolok a kritikáról, színházról írott vitadarabjaimra is, melyeken talán jobban látszik a szándék lombja, mint az olvasmányok humusza - de ha az olvasó jobban odafigyel, emezt is kihallja belőle. 'Lector lectori salutem' - a régi levelek klasszikus üdvözlő formulájával küldöm ezt a kötetet az olvasónak 'testvéremnek s hozzám hasonlónak'. Vissza