Olvastad már? (dedikált példány)

Fülszöveg

Örüljünk hát ennek a kis kötetnek, s higgyük el az itt leírt élménye mólók után: van remény! Mert olvasás közben nem csupán a külvilággal, ismeretlen hősökkel, de szüleikkel, családtagjaikkal, barátaikkal újszerű kapcsolatba kerültek a pályázatíró gyerekek, s ráadásul az írói szándéktól függetlenül önmaguk jobb, mélyebb megértéséhez is bizonyára eljuthattak. Hiszen a versek, a történetek, a szituációk, a mások tetteinek, érzelmeinek átélése, a magunk tudattalan feszültségeinek képekké, gesztusokká, szavakká formálásához ugyancsak (az álmokat kivéve) mással nem pótolható eszközöket kínál. Márpedig szülői, pedagógusi, pszichológusi tapasztalatokból jól tudjuk, hogy a kiegyensúlyozott, érett személyiséget többek között a megfelelő szintű önismeret, a konfliktustűrés és konfliktusmegoldó készség magas szintje jellemzi. Ez pedig kizárólag egy folyamatos, intenzív belső párbeszéd eredményeként születhet meg, melynek egyik legfontosabb gerjesztője éppen a mostanában egyre kevésbé kedvelt szépirodalmi művek olvasásán, átélésén keresztül jöhet létre. Olvasás közben tehát eljuthatunk legmélyebb önmagunkhoz, kapcsolatba kerülhetünk lelkünk rejtett (szégyellt, titkolt, be nem vallottan vágyott) elemeivel. Szaknyelven szólva: átjárhatóvá lesz a tudatos és a tudattalan világ közötti, korábban áttörhetetlen fal, vagyis olvasás közben találkozhatunk az eddig rejtett, de talán még igazabb, belsőleg rendezettebb önmagunkkal, megértve annak a bizonyos belső, felső hangnak az üzenetét is. Vissza