Előszó
Ez a kis könyv nyelvkincsünk egyik sajátos területén tekint szét. Legnagyobbrészt olyan kifejezéseket, fordulatokat, szólásokat tár elénk, amelyek valamely eleme az ókori görög vagy római mitológia, irodalom, történelem stb. körébe esik, annak valamelyik alakjához fűződik. Egy korábbi, ilyen jellegű kiadvánnyal összevetve azzal bővül ki, hogy figyelme kiterjed egy sor olyan nyelvi jelenségre is, amelyek forrása a Biblia, az a könyv, amely az említett kultúrkörrel párhuzamosan alapjává vált az európai gondolkodásnak, kultúrának, erkölcsi felfogásnak.
A kiadvány főcíme: Omegától az alfáig egy-egy címszó kifejtésének belső rendjét kívánja jelezni: a bemutatott kifejezések ma elterjedt jelentésének megvilágítása után mutat vissza a tárgyalt nyelvi jelenség eredetére, művelődéstörténeti forrásvidékére.
Az említett forrásokból származó szólásformák jelentős része az eredeti konkrét jelentésen túl általánosabb tartalmat kapott. Az így keletkezett, szinte szállóigeszerű kifejezések bizonyos emberi helyzeteket, jelenségeket, viszonylatokat találóan, érzékletesen fogalmaznak meg, ezért ma is szívesen alkalmazott nyelvi eszközökké váltak, színesebbé, hangulatosabbá teszik a mondanivalót. Ilyenek például: Augiász istállója, Damoklesz kardja, hérosztrátoszi tett, pirruszi győzelem, sztentori hang; vagy a Bibliából: damaszkuszi út, „mosom kezeimet", égi manna stb.
A feldolgozás módja általában: a címszavak a legjellemzőbb elem által megszabott betűrendben követik egymást. A címszavakat tartalmuk, jelentésük, használati körük megvilágítása követi, többnyire irodalmi vagy sajtóbeli szövegekből vett mondatpéldák idézésével. Mindez kiegészül a kifejezések eredetének ismertetésével; ennek során - ha lehetőség kínálkozik rá - magyar fordításban ókori (esetleg későbbi) forrásokból vett idézetek, olvasmányos részletek világítják meg keletkezésüket, hatásukat, továbbélésüket a művelődés folyamatában. Ha egy-egy szókapcsolat természete úgy kívánja, az említett sorrendtől eltérő feldolgozási mód is előfordulhat.
A rövid bibliai idézetek forrása az Ószövetség esetében a református BIBLIA - Magyarázó jegyzetekkel (Magyar Bibliatársulat, 1996), az Újszövetségnél pedig a Szent István Társulat 1992. évi bibliakiadása. Ettől eltérő alkalmazás csupán egy-két esetben fordul elő: az a változat kap helyet, amelyik közelebb áll a tárgyalt kifejezés elterjedt formájához. A bibliai elnevezéseknél a maguk helyén meghagytuk az egyes felekezetek gyakorlatának megfelelő írásmódot (pl. Jákob-Jakób, Szodoma-Sodoma, Izrael-Izráel). A görög tulajdonnevek helyesírása a címszavakban és a magyarázó szövegekben az akadémiai szabályozást követi; a szemléltetésül közölt mondatokban viszont ezeknél is megmarad a forrásszövegek írásváltozata. Ez ugyan egy-egy szónak többféle írásformában való megjelenését eredményezi, de hozzásegít ahhoz, hogy az olvasó megszokja, illetve megismerje a különböző korokban és körökben alkalmazott különféle írásmódokat.
Meg kell még jegyezni, hogy a ma érvényben lévő akadémiai szabályozás a közismert kifejezésekké vált szókapcsolatokban a görög nevekben meghagyja a hosszú időn át megszokott helyesírást; pl. Damoklesz kardja, de a név önmagában: Damoklész.
Vissza 
