Őnagysága nem akar gyereket

Előszó

Clément Vautel egyike ma a legnépszerűbb és legolvasottabb francia iróknak, aminek első sorban az az oka, hogy igazán a mának, a háboru utáni mának az irója. A háboruk tán senkit annyira nem zökkentenek ki rendes kerékvágásából, mint az irót s ezért van az, hogy a háboru hatását mindig csak az egészen uj irói generációk munkáiban lehet teljes mértékben felismerni. Clément Vautel régi, ismert regényirója a franciáknak s egyike azoknak a keveseknek a régiek közül, kik egész lényükben átmentek azon a tulajdonképpen alig meghatározható átalakuláson, melyet a háboru hozott létre egyénben és társadalomban egyformán.
Ebben a regényben nincs máskép szó a háboruról, mint valami régi, homályos emlékről s mégis érezzük belőle, hogy az iró ma él, ma irta a regényt s az alakjai ma élő emberek, akik talán egészen mások lettek volna, ha az iró tiz évvel ezelőtt irja meg őket. Pedig a témája nagyon régi francia téma: a francia asszonyok irtózása a gyermekektől, illetve helyesebben mondva szüléstől, mely elrontja a filigrán női termetet s ezernyi kellemetlenséggel jár együtt. Franciaországban komoly nemzeti probléma az ebből származó elnéptelendés veszedelme s ha ennek a fontosságát mi, innen messziről és érdektelenül, tán nem is érezzük a maga komolyságában, ezért ezernyi olyan vonatkozása van, ami a problémát mihozzánk is egészen közel hozza. Vissza