Öndestruktivitás az evészavarokban

Fülszöveg

"Az evészavarban szenvedő páciensek kezelése során a terapeuta gyakran szembesül azzal is, hogy feladatát nem annyira a tudatból kiszorított jelentések feltárása, mint inkább a jelentések és az értelem megalapozása határozza meg..."
"Az anorexiás és a bulimiás tünetek "szószerintiségtől való megfosztása" a terapeuta feladata, amit azáltal ér el, hogy a testi tünetet újra meg újra összekapcsolja a hozzá tartozó affektussal és pszichés konfliktussal. A tünetek pszichogenetikus összetevőinek felismerése lehetővé teszi, hogy a páciens tüneteit szimbolikus kifejezési formákban rekonstruálja..."
Mindez persze hosszú, fáradságos, gyakran a terapeuta és a páciens számára elcsüggesztő munka során történik. Erről a szerző a modern pszichoanalitikus szakirodalmat lényegre törően összefoglalva számol be, mégpedig úgy, hogy meggyőző magyarázatát adja az ilyen betegekkel kapcsolatos gyakori terápiás pesszimizmusnak, és a kiutat a modern pszichoanalitikus pszichoterápiában jelöli meg. Meggyőzően érvel amellett, hogy az evészavarok túlnyomórészt a személyiségfejlődés korai zavaraira épülnek, és a család patológiás működésébe ágyazottan maradnak fenn. A hatékony terápiás technika a korai deficitek pótlását, az érettebb simbolizáció elősegítését, a kóros családrendszer változtatását és a biológiai kezeléseket integráló, rugalmas megközelítés lehet csak, melyben nagyon nagy szerephez jut a terapeuta viszont áttételének folyamatos vizsgálata. A témakör korszerű, pszichoanalitikus feldolgozását magyar nyelven először vehetjük kézbe. Az alapos elméleti tájékozódást nyújtó anyag ugyanakkor kimerítően tárgyalja a praktikus terápiás konzekvenciákat is, amit a szerző saját terápiás gyakorlatából merített élményszerű esetismertetései hitelesítenek. Vissza