Önéletrajz

Előszó

Részlet a könyvből:

Bevezetésképpen
Előjáték

Szellemi szabadságra volna szükségem. Nyugalmat szeretnék, hogy dolgozhassam. Közvetlen körülményeim zaklatnak. Gondolkodásomat, munkámat állandó apró bajok és zavarok hátráltatják és nem is látok reménységet a szabadulásra; reményt komoly és hasznothajtó munkás korszakra elgyengülésem és halálom előtt. Ernyedt korszakban élek most, olyanban, amelyet a kimerültségből keletkező elbátortalanodás tesz nehezebbé. Éber agyamban a holnap apró-cseprő tennivalói keringenek és nagyon nehéznek látom a vállalkozást, hogy összeszedjem erőimet és szembenézzek a kérdéssel: mi teszi lehetetlenné, hogy igazában felhasználhassam magam ?
Minden más munkának még a színlelését is félreteszem most, amikor megkísérlem, hogy ezzel a helyzettel leszámoljak. Jelentést írok róla - magamnak. Tisztázni akarom elégedetlenségeimet, mert úgy érzem: abban a pillanatban, amint megvilágosodnak előttem, vagy egyszerűen megszűnnek vagy elviselhetővé válnak.
Azt hiszem, semmi kivételes nincs helyzetemben, ha összehasonlítom a többi szellemi munkáséval. Az apró dolgokba való belegabalyodás mindnyájunk közös sorsa. Azt hiszem, ezt a szabadulási vágyat mindenféle bajoktól, napi szükségletektől, felelősségektől és csábító szórakozásoktól egyre több olyan ember osztja, aki előtt kiemelkedő specializált munka áll és aki úgy érzi, hogy közvetlen körülményei és a mindennapi élet felemészti rugékonyságát, munkaerejét, felemészti a teremtő embert. Mindez annak a magasabbrendű érdeklődésnek és specializációnak az eredménye, amely a mult század folyamán vált gyakorivá. A zavartalan szabad idő a legkivételesebb emberek osztályrésze és a múltban kevesen is vágytak rá. Vissza