Önmúltszázad

Fülszöveg

Dobai Péter versei, keserű pátosszal, sorsunk talányos-tragikus keretét világítják át, a XX. század történelmi kacatjaiban és Meduza-arcú végzetességében. Álláspontja hozzá: "... a múlt az soha, de a jelen idegen lehet."
A kötet címe is sejtet valamit abból a nagyszabású költői programból, amely az emberi létezést teremtésmitológiai fokon a kultúra történetében gondolja végig. S mert nincs fölé- és alárendelés, s mert minden egyenrangúan fontos a műalkotás szervezetében, még a múltszázadi vitrinbe való porcelán-huszárocskából is bekövetkezhet az egész világtörténelem. "Ami benned nincs, az kívüled sincs" - emiatt lehet egy régi porosz királyné portréjától eljutni Sztálingrádig. Így következnek a versek időbeni áttűnéseikkel, egymásba vetülő hullámzással, s lehet a múlt a jövő, s a jelen is ugyanakkor. Műtárgy vagy szuvenír, klasszikus idézet vagy szövegdarab ingerforrásai következtében jön létre a vers, "az ijedt időközből" a kozmikus örökérvényűségben, s egy önmozgású, szabálytalanul szabályos, élményanyagtól sűrű, kavargó nyelvi folyam torlódik a költészet túlra, a véglegesség szilárd csúcsára. Nyelvi ereje a történet és az állapot, az érzelem és az értelem egyensúlyában, valami nyelven túli, delejes együtthatásban nyilvánul meg.
Dobai Péter azok közé a nagyon kevés "vátesz-költők" közé tartozik, akit nem kápráztatnak el obligát eufóriák. Verseiből élményszerűen kirajzolódni látszanak azok a folyamatok, amelyek századunkban az emberiséget saját szellemi színvonala alá süllyesztették. Dobai Péter az egyén és történelem mérlegén vesztesnek mutatja be az egyént a történelmi-politikai áramlásban, az ember és az élet mérlegén vesztesnek az embert. A versek arról tanúskodnak, hogy más fegyverünk nincs a történelemmel, az élettel szemben, mint megélni merni. Vissza