Öntözéseink az 1932-1934. években

Előszó

A világháborút követő időszakban a földmívelésügyi m. kir. minisztérium az öntözések ügyével az 1930. évtől kezdve foglalkozott behatóbban. Hazánknak a trianoni békeparancs következtében beállott megcsonkítása után, a mezőgazdasági termelésnek szükségszerű átalakulása miatt az öntözés sokkal fontosabb kérdéssé vált, mint volt Nagy-Magyarországon. Az utolsó másfél évtized esztendei csaknem évről-évre éreztették az egyenletes és biztos termések hiányát és az utóbbi években már nyilvánvalóvá lett, hogy csonka hazánk természeti adottságai miatt a rendszeres vízgazdálkodás, különösen az öntözés problémáival foglalkoznunk kell.
A gazdaközönség az 1920-as évek elején bekövetkezett nagy gazdasági fellendülés miatt nem érzékelte eléggé az öntözéses termelés hiányát, hiszen a mezőgazdasági termények kivételesen magas árai mellett a termelő még rosszabb terméseknél is jól keresett. Mihelyt azonban beköszöntött a gazdasági visszahatás és a terményárak erősen esni kezdtek, a gazdaközönség is keresni kezdte azokat az utakat, amelyek a belterjesebb gazdálkodáshoz, a jobb és biztosabb termésekhez és ezeken keresztül a jobb megélhetéshez vezetnek. Ezekkel a kísérletekkel elsősorban a jobb talajművelésre és a helyesebb trágyázásra, esetleg a talaj megjavítására törekedtek. Ennek az időszaknak egy-egy jelentékenyebb állomása a búzanemesítés, a műtrágyák elterjedése, valamint az egyes talajnemek - elsősorban a szikeseknek - meszezése. Vissza