Facipő

Előszó

Részlet a könyvből:

A kávémérés

Mint egy deputáció jöttek a holdutcai csarnokból a kofák. Már hónapok óta jól ismertem mindegyiket, tudtam, melyik áll a zöldség-halmazok mögött, melyik árul libát, tojást, vajat, virágot. Pontosan kellett tudnom, melyik szereti a haboskávét két zsemlyével és kinek kell fölöskávé, világosra, vagy sötétre sült kiflivel. Ahogy most a kávémérés tálalója mögül figyeltem őket, éreztem, hogy ellenem vonulnak be a kis boltba, amelyből minden reggel hajnali öt órakor egy nagy tálca kávéval indulok hozzájuk. Elsőnek a narancsos néni kezdett rá, mialatt felemelte kötényét és egy piros zacskóból pénzt számolt le az asztalra Lajos bácsi elé - heti adósságának az összegét.
- Tegnapig még azt hittem, hogy csak az én kávémról issza le a kislány a habot, sőt a kávénak egy részét is! De ma reggel épp Horváthné mellett álltam, amikor abbahagyta a libabontást, hogy átvegye a kávéját. Horváthné bögréje is csak félig volt, így tudtuk meg, hogy mindannyian egyformán járunk. Ha ez nem szűnik meg, másutt rendeljük meg a reggelinket!
Lajos bácsi, az üzlet tulajdonosa, a kofák távozása után egy nagyot hajtott abból az üvegből, amelytől jobban féltem, mint valamennyi kofától: mert ha az az üveg kiürült, szörnyű bajba kerültünk, vagy én, vagy Erzsike néni, Lajos bácsi feleség, aki némán tűrte férje szidalmait... Vissza

Fülszöveg

Nem holland tájak szelíd hangulatát idézik azok a facipők, amelyek ezen a bájos, megható, helyenként aranyhumorú, de mindig nagyon életszagú történeten végigkopognak. A facipőket egy kis pesti proletárlány viseli a javítóintézetben, ahova nemi a saját romlottságából, hanem a mások hitványságából került.
A kislányt, akinek szülei tíz éves korában elváltak, apja beadja kifutólánynak egy Holdutcai kávémérésbe. Innét egy pesti gőzfürdőibe ikerül takarítólánynak, tyúkszemvágó asszonyok mellé. Ebben a sörszagú, durva környezetiben éri meg a tizennegyedik évét, amiikor e serdülő, csinos lánykán megakad az igazgató szeme. A többi már szinte magától jön: a bűnbeesés, a szégyen, a javítóintézet, ahol a korán romlott, szülő nélkül felcseperedett gyermeklányok különös életét és társadalmi tagozódását élethű színekkel festi meg az írónő. Majd megint visszatérés a pesti proletárvilágba és a felemelkedés, amely egyben teljes megtisztulást is jelent.
A regény hátterében, mint valami finom elmosódó pasztellen, kirajzolódik a régi Tabán hangulata. Az életből ellesett, sok kitűnő megfigyelés, a regény mindvégig lebilincselő hangja, élvezetes, vonzó olvasmánnyá avatja az újonnan feltűnt írónő első regényét. Vissza