Fülszöveg
Mióta Gauguin a 19. század végén Tahitibe hajózott, hogy ott, e "földi paradicsomban" a gyönyörű, buja trópusi környezetben letelepedve, távol a civilizáció minden ártalmától, legbensőbb énjére találjon, Tahiti és annak fővárosa, Papiti szimbólummá vált. Ahogy Márai írja: "a költők, művészek és vágyakozók Papitije... a történelmi veszélymezőkön kívül létezik, kissé a Holdban, vagy a Csendes-óceán oly zugában, ahol az idő és a távolság hullámverésén megtörik az európai zsivaj", olyan sziget, ahol sallangok nélkül szembesülhetünk önmagunkkal.
A verseskönyvet, amelynek címét a szerző Máraitól kölcsönözte, fiatalember írta. Olyan fiatalember, aki ugyan már több kötetet publikált, de mégis pályája elején áll. Joggal merülhet fel az olvasóban, honnan a cím sugallta nosztalgia, vágyakozás, s még jobban meglepődik, ha beleolvas a versekbe, melyeknek üde, friss, olykor hetyke, csúfondáros hangja mindennek ellentmond. Ő maga így adja meg a magyarázatot:
Márai is elhagyta az országot, ahogy...
Tovább
Fülszöveg
Mióta Gauguin a 19. század végén Tahitibe hajózott, hogy ott, e "földi paradicsomban" a gyönyörű, buja trópusi környezetben letelepedve, távol a civilizáció minden ártalmától, legbensőbb énjére találjon, Tahiti és annak fővárosa, Papiti szimbólummá vált. Ahogy Márai írja: "a költők, művészek és vágyakozók Papitije... a történelmi veszélymezőkön kívül létezik, kissé a Holdban, vagy a Csendes-óceán oly zugában, ahol az idő és a távolság hullámverésén megtörik az európai zsivaj", olyan sziget, ahol sallangok nélkül szembesülhetünk önmagunkkal.
A verseskönyvet, amelynek címét a szerző Máraitól kölcsönözte, fiatalember írta. Olyan fiatalember, aki ugyan már több kötetet publikált, de mégis pályája elején áll. Joggal merülhet fel az olvasóban, honnan a cím sugallta nosztalgia, vágyakozás, s még jobban meglepődik, ha beleolvas a versekbe, melyeknek üde, friss, olykor hetyke, csúfondáros hangja mindennek ellentmond. Ő maga így adja meg a magyarázatot:
Márai is elhagyta az országot, ahogy Bartók is - és Gauguin is. Ezek az emberek nem maguk elől, hanem magukhoz menekültek. E kötet írásakor egyszerre észleltem magamon menekülési vágyat - szűkebb és tágabb környezetemből egyaránt, valamint még közelebb került hozzám a gauguini életmű.
Vissza