A Székelyföld leírása I-VI.

Fülszöveg

Alig van ország, mely több természeti, történelmi és népéleti kincscsel birna, mint a kárpátok által körülölelt magyar haza, alig van ország, mely az észlelve vizsgálódónak több érdeket nyújtana, mint hazánk, s mégis alig van a civilizáció körvonalába foglalt, sőt még azon kívül eső terület is, mely oly kevéssé lenne ismerve és méltányolva, mint éppen hazánk. Pedig volt idő, midőn egész Európa rettegte hatalmunkat, de elvonult azon kor, midőn a föld népei nyugalmukból felzavartatva, útra keltek új haza és zsákmány felett tépelődni egymással, s ha ezen vad harcias korra hivatkoznunk lehet, ha a népvándorlás árjával Európára lerobogott fajunk e népzűrbe bejátszott működésében, a dicsőség és erőnek hatalmas kinyomata mellett, az ázsiai szilajságot is találjuk, azért nem kell pirulnunk, mert ilyen volt akkor minden nép, ilyen volt a kor jellege, s tábori lovaikon ülő, vad kegyetleneknek festett elődeink világrendítő harczainak meg volt azon erkölcsi eredménye, hogy e harcok egészen hullámzásba hozták az eltiprott népeket, mely néphullámzás, s Attila hatalmas fegyvere lerombolá Rómának a népek fejére nőtt zsarnoki hatalmát, elegyengeté a népcsoportosulások és szabad intézményű országok alakulhatásának utait. A szabadságvesztett Nyugotnak Kelet e hős fiai meghozák az újjászületés elemeit, megsemmisiték a múltat, elegyengeték a jövő utait, s Európa elvénült törzsébe új termő ágat oltának, mely csakhamar meghozá a szabadságnak üdvös gyümölcseit, mert Ázsia e kibocsájtott népraja kitombolván magát, el- és újból visszatérve e megkedvelt, e küzdteréül kijelölt hazába, miután a népek felbomlott egyensúlya a zsarnokság romjai felett helyre állt, ők is letelepültek s elfogadták a helyzetök igényelte keresztény vallást, nyugati szokásokat és műveltséget, s itt művelt világ, a polgárosodott társadalom véghatárainál, a szabad intézvényeknek hatalmas előőreiként álltak annyi vészes századokon át, és áldozták legnemesebb vérüket a fenyegetett szabadság és polgárosodás oltamára. Vissza