Az ezermester száz mesterműve (rossz állapotú)

Előszó

Orbán Dezső megírta a magyar Robinzonok tankönyvét. Mit tesz Robinzonnak lenni? Robinzon szörnyű katasztrófa után a roncsokból kimenti, ami menthető ; nem esik kétségbe, hanem újrakezdi az életet. A mult romjaiból, darabjaiból, a katasztrófa törmelékéből megalkotja a jövő szerszámait s hallatlan erőfeszítéssel («végtelen munkával», mint Defoé mondja) s Isten segítő útmutatását lesve berendezkedik a magány szigetén. Robinzon tipikus ezermester; nem időtöltésből dolgozik, hanem azért, hogy elviselhetővé, sőt széppé tegye az életet. Motívumai a legemberibb motivumok. Meghódítja a természet erőit, kiismeri és igájába hajtja őket. A villámot tűzhelyére kényszeríti; a vadállatokat magához édesgeti s munkába állítja ; házat épít, gerendát farag, polcot szögez. Keze, agya nem nyugszik, amíg nincs asztala, evőeszköze, ágya. Cserépedényt éget, őrlőmalmot szerkeszt, széket farag, csónakot készít. Alaptulajdonsága a találékonyság. Minden nap és minden óra újabb és újabb megoldandó feladatok elé állítja Robinzont s az egész regény a találékonyság jegyében folyik le előttünk. Kialakítja magában a szabómestert, az ernyőkészítőt, a farmert, a kosárfonót, kötélverőt, ácsot, kőművest, péket...
A költő hazánkat szigetnek nevezi: «Kicsiny sziget vagyunk tenger közepében» ... Igazi robinzoni sziget, nagy történelmi katasztrófák színtere. Megvolt bennünk is a képesség és készség, hogy mindannyiszor újra kezdjük az életet, valahányszor a végzet földretepert. Mi is tudjuk, mit tesz az: a mult romjain jövőt építeni, újra meg újra berendezkedni.
Orbán Dezső könyve emlékezetünkbe idézi azokat a robinzoni erényekét, amelyekre a trianoni magyaroknak nagy szükségük van. Vissza