Vajda Albert csütörtököt mond

Fülszöveg

Egy immár negyedik kötetes am meg
bL a fiatal magyar költő, korhatáron belül lévő poéta eddigi utia
mintha azt sugallná, hogy kezdetto
egyetlen könyvet ír, mind hitelesebb,
megéltebb megszólalásra törekszik,
mind inkább ismeri föl nyelvi lete határait, hogy azokon tuli területek meghódítására törjön. Hajlamosak lennénk arra, hogy visszafelé olvasva a négy kötetet, költői teleológiáról értekezzünk: minden út a l/a/í/a Albert csütörtököt iriondm mutat; a popularitás és a századfordulósán modern modalitás egymásba játszása éppen úgy lényegi jellemző, mint a paródia, a rájátszás, a travesztia, a pastiche, az allúzió eszköztárának földúsítása annak révén, hogy a megnevezhe-tően, kimutathatóan, filológiailag bizonyíthatóan, szövegegybevetéssel egymásra olvashatóan konkrét elö-szövegek és „adalék" költői anyagok egymást színezik át, nem „keverékek" lesznek, hanem „vegyületek", a bricolage-technika segítségével konstruálódik ugyan a mozaik, de az egyes mozaikkockák sokszínűek,... Tovább

Fülszöveg

Egy immár negyedik kötetes am meg
bL a fiatal magyar költő, korhatáron belül lévő poéta eddigi utia
mintha azt sugallná, hogy kezdetto
egyetlen könyvet ír, mind hitelesebb,
megéltebb megszólalásra törekszik,
mind inkább ismeri föl nyelvi lete határait, hogy azokon tuli területek meghódítására törjön. Hajlamosak lennénk arra, hogy visszafelé olvasva a négy kötetet, költői teleológiáról értekezzünk: minden út a l/a/í/a Albert csütörtököt iriondm mutat; a popularitás és a századfordulósán modern modalitás egymásba játszása éppen úgy lényegi jellemző, mint a paródia, a rájátszás, a travesztia, a pastiche, az allúzió eszköztárának földúsítása annak révén, hogy a megnevezhe-tően, kimutathatóan, filológiailag bizonyíthatóan, szövegegybevetéssel egymásra olvashatóan konkrét elö-szövegek és „adalék" költői anyagok egymást színezik át, nem „keverékek" lesznek, hanem „vegyületek", a bricolage-technika segítségével konstruálódik ugyan a mozaik, de az egyes mozaikkockák sokszínűek, érezhető a különféle hozott elemek eldolgozása. És nem utolsósorban-az a magatartás, amely Orbán János Dénest jellemzi, mintha nem engedne abból az (egyesek által kézlegyintéssel regimódinak címkézett) elvből- a
megszületett mű nye/w műalkotás
amely szintagmában mindegyik tag fontos, a jelző mutatja, miszerint a létrejövő nyelv nem egyszerűen saját hozadék, hanem a sajátosnak vélt és a kapottnak/szerzettnek vélt elegye, a műalkotás pedig a látványosan megnyilvánuló teremtés/teremtődés-folyamatot hangsúlyozza. Ezt másképpen talán úgy fogalmazhatnám meg: Orbán János Dénesnél - nem csak a szavak mögött, hanem a létrehozott művekben -minden mű művek sokasága, láthatóan és feltárhatóan, a mélybe rejtetten és leplezetlenül, önmagát jelentve és jelentéseit megtöbbszörözve.
Fried István Vissza