Akikkel az Úton találkoztam

Előszó

Változatos arcképcsarnokba lép be az olvasó, amikor kezébe veszi Ordass Lajos portrégyűjteményét.
A portrék jó része egyháztörténeti és ökumenikus dokumentum is. Aligha volt olyan vezető személye a magyar evangélikusságnak, akit nemzetközi egyházi személyiségekhez olyan közvetlen baráti szálak fűztek volna, mint Ordass Lajost. A közelmúlt globális egyháztörténetének részletei elevenednek meg az olyan személyek bemutatásában, akik az eseményekben nemcsak részt vettek, hanem azokat maguk is alakították.
A portrék egy másik csoportja magyar kortörténetet is felelevenít. Baráti arcképeket fest Ordass Lajos, de ezek egyben jellemrajzok is, s ezen túl tükrözik a kort is, amelyben Ordass élt. Van itt olyan személy, aki az egyszerű „falusi" kegyességet képviseli, de olyan is, akit évtizedeken át vagy elhallgatott az egyházi krónika vagy a távolból szemlélve hűvös tárgyilagossággal kezelt.
A gyűjtemény egyik fejezete már 1972-ben angolul is megjelent, a Franklin C. Fry emlékére kiadott kötetben. Ebben több mint 60 jelentős egyházi személy emlékezett meg a Lutheránus Világszövetségnek és az Egyházak Világtanácsának erről a volt elnökéről. A kötet szerkesztőjének írt levelében azt írta Ordass, hogy mikor Fry portréjának azt az alcímet adta: „Egyike azoknak, akikkel az úton találkoztam", akkor ő az „út" szóval a Krisztus-követés útját értette.
Ez adja meg a kulcsát ennek a gyűjteménynek. Mert Ordass Lajos nem egyháztörténetet akart írni. Alighanem az is szándéka volt ezzel az arcképsorozattal, hogy annak minél több olvasója induljon el - vagy haladjon tovább - a Krisztus-követés útján. Vissza