Öregharang, diákharang

Előszó

Amikor az 1838. esztendőben elkészültek Pápán a Főiskolai Nyomda első kiadványai - köztük Zsoldos Imre Életpálya című könyve, a Kazay Gábor emlékét hirdető Hálakoszorú, Tarczy Lajos tankönyve, a Népszerű égrajz, a Mándi Márton István halálára mondott Emlékbeszéd -, a reformkor legrangosabb folyóiratában, a Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály szerkesztette Athenaeum kritikai mellékletében a következő értékelés jelent meg róluk: „Feléledve„, látjuk Pápa régi typographiai emlékezetét. Könyvtáraink 1577, 1592, 1628, 1700, 1788 és 1796-ból mutatnak nyomtatványokat. Az évről évre virágzóbb collégium java és méltósága megkívánta, hogy könyvműhely nélkül ne legyen." Ezekután a jeles szerkesztők örömmel állapították meg, hogy az új pápai nyomdának már az első kiadványai egyenrangúak a kőszegi, a pécsi, és a pozsonyi nyomdákból kikerülő művekkel. A most idézett méltatásból az is kitetszik, hogy amióta Huszár Dávid 1577-ben nyomdát alapított Pápán, s közreadta a Heildelbergi Káté magyar nyelvű fordítását, Pápa nyomdászai szinte minden időben szorgosan és eredményesen dolgoztak.
Számunkra, akik a pápai gyülekezet, illetőleg a dunántúli egyházkerület pápai iskoláiban tanultunk, különösen kedves és fontos az a munka, amelyet a Főiskolai Nyomdában végeztek el. Ez a nyomda 1838-tól 1952-ig működött az alapítók - Tóth Ferenc püspök és társai - kijelölte formájában. Első mestere Szilády Károly, első tudományos felügyelője Tarczy Lajos volt. Vissza