Organikus kémia

Előszó

A szerves vagy organikus kémia, a szénvegyületek kémiája, foglalkozik minden olyan vegyülettel, melyben szén atom van. Organikus anyagokat tisztán először a XVIII. század végén Schele, majd Rouelle izoláltak. Ettől az időtől kezdve a XIX. század elejéig elfogadták a kutatók azt a felfogást, hogy organikus anyagokat, vegyületeket kizárólag élőlények állíthatnak elő, vagyis ezeknek az anyagoknak létrehozatala életerőhöz van kötve. Ez a „vis-vitalis" elve, melyet Wöhler csak 1824-ben döntött meg, midőn laboratóriumában előállított diciánból oxálsavat és ammónium-cyanátból karbamidot.
A ,,vis-vitalis" elvének megdöntése után az organikus kémia gyors ütemben fejlődött. Ma az ismert organikus vegyületek száma több százezer.
Elsősorban ez a magyarázata annak, hogy egészen külön tárgyaljuk az organikus vegyületeket, elkülönítve a kémia egyéb területeitől. Másodsorban az organikus vegyületek nagyrésze hő- és fényérzékeny, oxidábilis, más laboratóriumi felszerelést igényelnek. Végül az organikus vegyületek megismerésére nem elegendő tudnunk, hogy a vegyület egy molekulája milyen minőségű és mennyiségű atomokból áll, hanem az atomok kapcsolódásának módjával, térbeli elrendeződésével is tisztában kell lennünk. Míg az anorganikus kémiában elegendő a vegyületet alkotó atomok minőségét és mennyiségét megállapítanunk, azaz a tapasztalati képletet felállítanunk, addig az organikus kémiában nem ad bővebb felvilágosítást á vegyületnek a tapasztalati képleté.
Van sok olyan organikus vegyület, melyben az atomok milyensége és száma megegyezik, de az atomok térbeli elrendeződése, egymáshoz kapcsolódása, más szóval, a vegyület szerkezeti képlete különböző. Ennek megfelelően az ilyen vegyületek kémiai és fizikai tulajdonságai eltérnek egymástól. Az ilyen vegyületeket isomer, mégpedig mivel az atomok térbeli elrendeződése változik, stereisomer vegyületeknek nevezzük.
Az organikus vegyületek jellemzésére a vegyületet először qualitatív vizsgálatnak vetjük alá. A qualitatív vizsgálatnál talált atomokat quantitatív is meghatározzuk. Végül a molekulasúly meghatározása után megállapíthatjuk a kérdéses vegyület tapasztalati képletét.
A szerkezeti képlet megállapítása bonyolult, hosszadalmas munka. Két műveletet ismerünk erre a célra : 1. a lebontást és 2. a szintézist, vagy összetevést. Vissza