Orion

Fülszöveg

Nem nehéz megjósolni: ez a könyv aligha jut el a szelíd pihegő boldogság ama állapotába, mindőn csöndesebb családi ágyak mellett heverhet majd afféle elalvás előtti simogatást nyújtó olvasmányként. S nem azért, mintha nem volnának benne hibátlan, szivárványosan ragyogó gyöngyszemek, amelyek bármely szépvers-antológia méltó darabjai lehetnének, hanem inkább azért, mert Geo Bogza nyugtalan költő, és mivel mindenek fölötti erénynek tartja a becsületességet, az őszinteséget - így nyugtalanító is. Azok közül való, akik számára a vers megírása nem végcél. kik számára az irodalom sem végcél - Bogza maga is több műfajú író -, hanem minden műfaj, mondat, minden egyes szó: fegyver, amelyet forgatni lehet és forgatni kell nemesebb ügyek szolgálatában, nemtelen jelenségek, helyzetek megszüntetéséért. Katona és állampolgár, abból a fajtából, amelyhez - bár oly sok mindenben különböznek egymástól - Ady is tartozott. Szenvedélyes hadfi, aki egyetlen töltényt sem szívesen áldozna fel csak azért, hogy - mondjuk - megtudhassa: milyen magasra képes följutni a fegyveréből kisüvítő lövedék. tudjuk azonban jól: a harcosoktól jövő simogatás senki más simogatására nem hasonlít. A nehéz kézben túl sok a kisugárzó emlék, s az érdes tenyér kis borzongást is kelt abban, aki felé mozdulni kíván meleg szándékkal. Ilyenek Bogza simogató versei, melyek nagy hömpölygő poémákkal, döbbenetes riportversekkel, külvárosi kocsmadalokkal váltakoznak ebben a sokszínű könyvben. A lázadás, a szerelem, a halál énekei - ahogy a költő nevezi őket.
(Ui. Geo Bogza 1908-ban született Ploiesti-en. Ő a román irodalom egyik legjellegzetesebb szürrealista költője, de publicisztikája és riportjai - például a spanyol polgárháborúból küldött "haditudósításai" - is korszakos jelentőségűek. 1955-től az RSzK Akadémiájának tagja.) Vissza