Fülszöveg
ÖRKÉNY ISTVÁN JÍB
ÉS A FRANCIA ABSZURD DRÁMA 9-i
Az emberi sors abszurditásából következő metafizikai szorongás közvetlenül az egzisztencialista filozófiából öröklődik át a francia abszurd drámába. Azonban míg Sartre és Camus az emberi sors irracionalitása miatti kétségbeesésüket logikus okfejtéssel mutatják be, addig Beckett, Adamov vagy lonesco magának a nyelvnek a széthullását ábrázolja. A közép- és kelet-európai országok ugyancsak abszurdként számon tartott színháza viszont nem a léttel szembeni abszurd filozófiát tűzi zászlajára, nem a teljes kilátástalansággal küzdő, semmibe zuhanó embert ábrázolja, hanem mélyen a történelemben gyökerezik, az egyént a társadalommal szemben mutatja be, sokszor allegorikus formában. Igaz, hogy Beckett, lonesco, valamint Örkény műveiben az abszurd és a groteszk elemek keverednek, a nyugat-európai abszurd és a kelet-európai groteszk két, önmagában meghatározható, külön műfajt alkot. Ez a könyv ennek a különbségnek a bemutatására vállalkozik....
Tovább
Fülszöveg
ÖRKÉNY ISTVÁN JÍB
ÉS A FRANCIA ABSZURD DRÁMA 9-i
Az emberi sors abszurditásából következő metafizikai szorongás közvetlenül az egzisztencialista filozófiából öröklődik át a francia abszurd drámába. Azonban míg Sartre és Camus az emberi sors irracionalitása miatti kétségbeesésüket logikus okfejtéssel mutatják be, addig Beckett, Adamov vagy lonesco magának a nyelvnek a széthullását ábrázolja. A közép- és kelet-európai országok ugyancsak abszurdként számon tartott színháza viszont nem a léttel szembeni abszurd filozófiát tűzi zászlajára, nem a teljes kilátástalansággal küzdő, semmibe zuhanó embert ábrázolja, hanem mélyen a történelemben gyökerezik, az egyént a társadalommal szemben mutatja be, sokszor allegorikus formában. Igaz, hogy Beckett, lonesco, valamint Örkény műveiben az abszurd és a groteszk elemek keverednek, a nyugat-európai abszurd és a kelet-európai groteszk két, önmagában meghatározható, külön műfajt alkot. Ez a könyv ennek a különbségnek a bemutatására vállalkozik. Az első rész az abszurd és a groteszk fogalmát tisztázza, majd a dráma alkotóelemeinek változatalt vizsgálja Örkénynél és az abszurd drámában. A második részben Örkénytől öt, Beckett-től és lonescótól három-három dráma kerül az elemző kritika boncasztalára.
MAGYAR MIKLÓS 1961-ben szerzett magyar-francia szakos tanári diplomát Debrecenben. Törökszentmiklóson és Szolnokon tanított középiskolai tanárként. Bölcsészdoktori címet (C. F. Ramuz írói világképe) 1966-ban szerzett. 1965-1970 között a franciaországi Lille egyetemén magyar lektorként tanított. Kandidátusi disszertációját {Regénytechnika és írói magatartás a francia egzisztencialista és új regényben) 1973-ban, akadémiai doktori értekezését (Hagyomány, modernség, újítás. A személyiség kalandja Cide, Proust és Malrauxregényeiben) 1988-ban védte meg.
A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Budapesti Corvinus Egyetem) előbb docensi, majd egyetemi tanári kinevezést kapott. Utóbb tanszékvezető, intézeti Igazgató és dékán Is volt. Jelenleg az egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének professor emeritusa.
1988 és 1991 között a párizsi Sorbonne egyetemén vendégprofesszorként francia-magyar összehasonlító irodalmat oktatott. Ekkor a párizsi Egyetemközi Magyar Központ (C. I. E. H.) Igazgatóhelyetteseként és a Cahiers d'Études IHongroises főszerkesztőjeként is tevékenykedett. 1992 és 1998 között több francia egyetemen tanított vendégprofesszorként. Számos hazai és nemzetközi konferencián vett részt, könyvei, tanulmányai magyar, francia és svéd nyelven jelentek meg. 9
9789638893765
Vissza