Örmény rubin

Fülszöveg

iffei'v'^rviii
ll I'
'p l ' ' . ' I ' I i I ' ; i 11 ¦ ' ,
¦ M i'

i'ii ^i!
¦' .'iV" I ií
W t' "

f i (, ' !ij)' !; fíV, '|jt ' J l , I ^ ii, »: / •
i'i

A kertben a nap körtáncot jart.
A hátsó felében reggel meg rj
fátíara teraszról a nap sütötte
ffin nap azután oldalazva
jobbramozdultés végigmenta
U oldalán. Sokáig sütötte ez
, , /__ert
itf
J
mint nyári körforgása idején. Befordult az utcai oldalra, gyengéden sütötte a délutáni nap. Ahogy késő délután lett, úgy bukkant ki a nap a ház mögötti ösvényen, hosz-szan nyalta végig a tuják határolta hosszú, füves folyosót, ott időzött, idővel egyre kevesebbet. Mint aki valahova siet, ezután már lasszóval, napfogó lasszóval lehetett napfoszlányokat fogni. Hol itt, hol ott jelent meg játékosan, mint aki bújócskát játszik velem, évődve, hogy még Itt vagyok meg amott, szaladj utanam fürdőzz meg bennem akarcsak percekre. Inkább pil-
Árnyak vesznek körül, az élő családomon kívüli világból árnyak, akik beleszülettek... Tovább

Fülszöveg

iffei'v'^rviii
ll I'
'p l ' ' . ' I ' I i I ' ; i 11 ¦ ' ,
¦ M i'

i'ii ^i!
¦' .'iV" I ií
W t' "

f i (, ' !ij)' !; fíV, '|jt ' J l , I ^ ii, »: / •
i'i

A kertben a nap körtáncot jart.
A hátsó felében reggel meg rj
fátíara teraszról a nap sütötte
ffin nap azután oldalazva
jobbramozdultés végigmenta
U oldalán. Sokáig sütötte ez
, , /__ert
itf
J
mint nyári körforgása idején. Befordult az utcai oldalra, gyengéden sütötte a délutáni nap. Ahogy késő délután lett, úgy bukkant ki a nap a ház mögötti ösvényen, hosz-szan nyalta végig a tuják határolta hosszú, füves folyosót, ott időzött, idővel egyre kevesebbet. Mint aki valahova siet, ezután már lasszóval, napfogó lasszóval lehetett napfoszlányokat fogni. Hol itt, hol ott jelent meg játékosan, mint aki bújócskát játszik velem, évődve, hogy még Itt vagyok meg amott, szaladj utanam fürdőzz meg bennem akarcsak percekre. Inkább pil-
Árnyak vesznek körül, az élő családomon kívüli világból árnyak, akik beleszülettek ebbe a családba, és amikor eljött az ideje, elmentek. Ezek az árnyak élnek, mozognak, beszélnek hozzám, úgy viselkednek, mintha soha el sem mentek volna. Látom őket, hallom a hangjukat, sosem tudom, mit fognak mondani, de azt igen, hogy oda kell figyelni rájuk. Érzem, szeretnék, hogy jól érezzem magam velük, nekem meg az is elég, hogy együtt vagyunk.
„Ezek mesék. Meseszerű kezdetelckel, meseszerű alakokkal, és meseszerű végekkel. Az a különleges jellemzőjük, hogy minden igaz bennük. Nem mesék. Igaz történetek. Mi ezeken a meséken nőttünk föl. Most megosztjuk másokkal is, mert a nemes dolgoknak mindenképp napvilág kell. A fényben a féltve őrzött gyengeségeink nem biztos, hogy kisebbek lesznek, azonban a lelkünkben lévő sebek gyógyulásnak indulhatnak.
Fogadják sok szeretettel családunk igaz meséitr
Dr, Szegő Katalin a testvér Vissza