Fülszöveg
Ormos Mária történész, a pécsi Janus Pannonius Egyetem volt rektora, az MTA tagja ebben a könyvében bemutatja Benito Mussolinit (1883-1945), a volt anarchista-szindikalistát, a nacionál-szocialista agitátort, a fasiszta pártvezért, a puccsistát, a diktátort és a bábállamfőt, aki a gondolattal szemben mindig az akarat, az elmélettel szemben a tett, a rendszerrel szemben a relativizmus filozófiáját hirdette. Mussolini morfinista módjára áhította a sikert, méghozzá a pillanatnyi, mindenkori sikert, de az ár, a következmény, a holnap felmérésére kevés érzéke volt. Egyszerre volt hatalomvágyó és alkalmazkodó, ám mihelyt a helyzet kedvezőtlenre fordult, a hatalomvágyból korlátot nem ismerő hatalomakarás, az alkalmazkodásból döntésképtelenség lett, s a „rugalmasság" helyét elfoglalta a tartalmatlan verbalizmus, ami arról árulkodott, hogy az ideológia sohasem volt sokkal több, mint a hatalomszervezés kivetített képe, illetve eszköze.
Mussolini nagy történelmi tévedése nem egyszerűen...
Tovább
Fülszöveg
Ormos Mária történész, a pécsi Janus Pannonius Egyetem volt rektora, az MTA tagja ebben a könyvében bemutatja Benito Mussolinit (1883-1945), a volt anarchista-szindikalistát, a nacionál-szocialista agitátort, a fasiszta pártvezért, a puccsistát, a diktátort és a bábállamfőt, aki a gondolattal szemben mindig az akarat, az elmélettel szemben a tett, a rendszerrel szemben a relativizmus filozófiáját hirdette. Mussolini morfinista módjára áhította a sikert, méghozzá a pillanatnyi, mindenkori sikert, de az ár, a következmény, a holnap felmérésére kevés érzéke volt. Egyszerre volt hatalomvágyó és alkalmazkodó, ám mihelyt a helyzet kedvezőtlenre fordult, a hatalomvágyból korlátot nem ismerő hatalomakarás, az alkalmazkodásból döntésképtelenség lett, s a „rugalmasság" helyét elfoglalta a tartalmatlan verbalizmus, ami arról árulkodott, hogy az ideológia sohasem volt sokkal több, mint a hatalomszervezés kivetített képe, illetve eszköze.
Mussolini nagy történelmi tévedése nem egyszerűen abban állt, hogy Olaszországot belevitte a nácik oldalán a második világháborúba, hanem abban, hogy létrehozott egy diktatúrát, amelynek keretében nem volt mód rá, hogy tevékenységében bárki akadályozza. Egy totális diktatúra - minden eltérés, különbség és sajátosság ellenére - megmarad annak, ami: totális diktatúrának, amelyben az emberi-társadalmi erők nem működnek, a gondolatok nem fejeződnek ki, és végül a „józan ész" is megszűnik hatni a történésekre. Ettől kezdve pedig bármi megtörténhet. És meg is történt.
Kossuth Kiadó
www.kossuth.hu kiado@kossuth.hu
Vissza