Örök Shakespeare

Előszó

Shakespeare ajándékai

A mai ember hiába tudja, hogy Shakespeare a XVI. század fordulóján élt: minduntalan megfeledkezik róla. Alig gondol rá komolyan, hogy korába visszahelyezve nézze skarlátköpenyes alakját s beillessze abba a nyers, félig-meddig még barbár erkölcsű, de szellemi értékekben gazdag renesszánsz-miliőbe, amelynek nemcsak édesszavú költője, hanem lelkéből-lelkezett édesgyermeke is volt. Shakespeare költészetét - és ez a zseni legtitokzatosabb vonása - időtlennek érezzük. Darabjaiban épúgy megtaláljuk a jelenhez szóló, modern mondanivalót, mint apáink vagy dédapáink a maguk idejében. A költőt, akinek emberi életéről vajmi kevés megbízható adat maradt ránk, szinte a huszadik századhoz tartozónak tekintjük. Mindenesetre, darabjait a mának belelátásával szemléljük, hogy úgy mondjam: korunkhoz finomítjuk, keveset törődve azzal, milyen volt valójában az a világ, amely háromszáz év előtt életreszólította és kiformálta őket. Szemléletünk valahogy absztrakt lett Shakespeare-rel szemben. Holott, ha valaki, hát a stratfordi kesztyűs Londonba-szakadt szinészfia igazán élő valóság, hús-vér személyiség. Erzsébet és Jakab korának tipikus képviselője. Angol polgár, Marlowe, Greene, Fletcher, Jonson, Webster kartársa és kortársa, jótorkú cimbora az eastcheapi csapszékben, számító és szorgalmas direktor a leégett Theater helyén épült Globe színházban. Derűs mulattató és a legcsodálatosabb költő a hervadt-szép királynő udvarában, ahol egy Bacon, Raleigh, Essex és Southampton nézte végig remekműveit, anélkül, hogy pillanatra is ráeszmélt volna: micsoda páratlan titán, minden idők legnagyobb lángesze ágál előttük - a népszerű Burbage mellett - valami jelentéktelen szerepben. Vissza