Örökké itthon már e tájban

Fülszöveg

Magyar, vagyis nem "határainkon túli", nem "kisebbségi", hanem egyszerűen magyar írókkal, költőkkel, műfordítókkal beszélget Erdélyi Erzsébet és Nobel Iván új, hetedik interjúkötetükben. A szerzőpáros küldetést teljesít, irodalmi, szellemi, lelki kincsesbányát tár elénk. A megszólítottak mindegyike legalább két hazát mondhat magáénak: a szív-alakú kicsi hazát és a kaliforniai, svájci, romániai, vajdasági, kárpátaljai, norvégiai stb. második hazát.
Definíciók, körülírások, megközelítések erdejében bolyongunk. A görögben a létheia jelenti a feledést, fosztóképzős, tagadó alakja, az alétheia nemcsak a nem-feledést jelenti, hanem az igazságot is. A kötet összeállítói ilyen értelemben az ismeretlen, az elfeledett értékeket, a teljesebb igazságot keresik. Tudatosítják az egyetemes magyar literatúra értékeivel együtt irodalmunk és beszélgetőtársaik új hazájának irodalma között létrejött szellemi kapcsolatokat és lehetőséget is a Németh László-i alapelv jegyében: "A megismerés: megértés: szeretet." Vajon mikor válhat valóra az ismeretlen értékek felkutatását sürgető Ferdinandy György reménye: "A Tárogató Kiadó új könyvének alkotói, Kannás Alajos szavaival, mindent elveszítettek, 'házban, hazában, emberekben', ám 'bevésődtek korunk falába'. Igazságszolgáltatás számukra ez az antológia. Általa visszafogadja őket szülőanyjuk és édes gyermekük, a magyar irodalom." Vissza