Örökség

Fülszöveg

A régi paraszti és mezővárosi világ hagyományainak egykori formáját és változásainak variációs folyamatát figyeli Beszédes Valéria néprajzkutató új könyve, az Örökség, melynek alcíme jelzi igazi feladatvállalását: Kis magyar bácskai néprajz. Rólunk szól, bácskai magyarokról, volt, meglévő s majdani (?) szokásvilágunk fontos részleteiről.
Nyolc fejezetébe témakörök szerint válogatta össze a szerző az elmúlt másfél esztendő alatt a szabadkai Szabad Hét Nap múltidéző rovatában publikált tudománynépszerűsítő írásait, melyek pozitívuma, hogy olvasmányosan és tömören hívják fel a figyelmet mindarra, ami körülöttünk ősi, érdekes, épp napjainkban alakul át élő jelenségből, valóságos anyagból emlékké.
Beszédes Valéria rovata a legolvasottabbak közé tartozik az említett lapban, hiszen egyebek között a kik vagyunk? honnan jöttünk? hova tartunk? kérdésekre igyekszik választ adni. Mindennapi kenyerünk előteremtésének örömét és bánatát ecsetelve eleveníti fel az egykori paraszti világot, kiemeli a hagyományos közösség specialistáinak újító szerepét. Valamikori és ma is még elvétve előforduló hazai magyar népviseleteinket is számba veszi, sőt szerepüket hangsúlyozza az identitás őrzésének folyamatában. Fontos cikkeket tartalmaz az Otthonteremtés című fejezet, hiszen a szerző e témakörben mozog leginkább otthonosan.
Népi vallásosságkutatásunk szépen lombosodó fáján több gyümölcsöt érlelt már Beszédes Valéria néhány tanulmánya. Itteni cikkei búcsújáró kegyhelyeinkkel, a Fekete Máriával, az élő rózsafüzér-hagyománnyal, a lourdes-i ájtatossággal, valamint a szabadkaiak egy ősi fogadalmával, a Szent Rókus-tisztelettel foglalkoznak.
A kötetben helyet kapott jó néhány jeles napi szokásunk, valamint a XVIII. szá6zadi, a mi vidékünket érintő boszorkányperek tárgyalása, azok társadalmi hátterének vizsgálata is.
Beszédes Valéria figyelemfelkeltő, nemzeti identitástudatunkat erősítő cikkgyűjteménye mindazoknak a figyelmére számot tarthat, akik érdeklődnek a vajdasági magyarság múltja iránt. (Silling István recenziójából)
Beszédes Valéria gyűjteményének olvasása közben - a mű számtalan egyéb erénye mellett - számomra, vajdasági magyar számára különösen két törekvése jelentett örömteli felfedezést. Az egyik az, hogy bemutassa, dokumentálja: nemcsak a "bérces Kárpátok" magyarsága őrizte meg népünk hagyománykincsét, hanem a mi sokfelől ideérkezett népünk is megtartotta a magával hozott hagyaték legértékesebb elemeit, még ha sajnálatosan későn fordult is feléje a tudós kutatók érdeklődése, és a másik, hogy a vajdasági magyarság népi kultúrájának emlékei olyan kincset jelentenek, amilyet óvnunk kell, hogy el ne vesszen a feledés homályában. Kellő alázattal - ez is a szerző megállapítása -, nehogy a kutató, a gyűjtő, a feldolgozó a hagyomány elé tolakodjék. Ezt az alázatot a kutató önmagára nézve is kötelezőnek tartja, éppen ezért a személyes vonatkozású utalások sehol sem tolakodóak, sokkal inkább adatkiegészítésnek érezzük őket, amelyeknek minden esetben funkciójuk van. (Szöllősy Vágó László recenziójából) Vissza