Orosz népi posta

Fülszöveg

Oroszországnak, ennek az izgalmas, viharos gyorsasággal átalakuló, a szovjet múlt számos maradványát még macán viselő, egyszerre hihetetlen szociális gondokkal küzdő és a fogyasztói társadalom jó hét évtizeden át tiltott élvezeteiben dőzsölő országnak a drámairodalma is zavarba ejtően sokszínű. A hagyományőrzés - legfőképpen a csehovi dramaturgia kreatív újraértelmezése - éppúgy megtalálható itt, mint a legkülönfélébb színpadi kísérletezések, a színpadi nyelv radikális megújulása, a provokáció, a sokkolás, a testiség nyílt színrevitele. Kötetünkben az oroszországi színházi élet olyan, szerzőinek egy-egy darabját mutatjuk be, akiknek a neve - a szórványos magyarországi előadások nyomán - nálunk is kezd ismertté válni.
Borisz Akunyin darabja (akit a magyar olvasók detektívregényei alapján ismerhetnek) Csehov Sirály-ának zárójelenetével indul, s értelmezésében a csehovi hősök lelkileg sérült mániákusok, ami a csehovi drámaiság és a bűnügyi elbeszélés ötvözetét fekete komédiává változtatja. Nyina Szadur A csodálatos öregasszony című darabja az orosz irodalomban oly hangsúlyos Gonosz alakját parodizálja, s ugyanakkor a mindennapok realitását is megkérdőjelezi.
Oleg Bogajev Orosz népi postá-ja egy beteg, magányos öregember kesernyés levéldrámája, amely a szovjet korszak után beköszöntő vadkapitalista időszak általános kiábrándulásérzését fogalmazza meg.
Jevgenyij Griskovec A város című drámája öt dialógusban ábrázolja egy kiürült házasságban élő férfi mindennapjait, vívódását, abszurd menekülésvágyát.
Vaszilij Szigarjov Gyurmá-ja brutális nyelven szól a posztszovjet nagyváros kegyetlen - perverzitással, agresszióval, alkoholizmussal teli - mindennapjairól.
Mihail Ugarov az llja Iljics halálában részint napjainkra is vonatkoztatható, részint általános filozófiai érvényű kontextusba helyezi Ivan Goncsarov Oblomov című regényének főhősét. Vissza