Orosz történeti nyelvtan II.

Fülszöveg

Minden nyelvnek megvannak a saját hangtani, nyelvtani és szótani vonásai, jellegzetességei, amelyek összessége alkotja az adott nyelv sajátos, egyedi jellegét, különlétének jogosultságát; nos e differentia specifica kialakulásának vizsgálata minden nyelv történetének legfőbb feladata.
Így érthető, hogy miért került a munka középpontjába egyrészt az erősen flektáló declinatiós rendszer fejlődésének tárgyalása, másrészt az igei aspectustempus rendzser elemzése: különösen az utóbbiban van ugyanis a mai szláv nyelveknek minden más nyelvtől eltérő legjellegzetesebb nyelvtani vonása.
Világszerte az oktatás megreformálása a művelődéspolitika egyik legégetőbb feladata. A tudományok fejlődésének rendkívül meggyorsult üteme következtében, az oktatásban ma már nem a tényeknek egyre-másra való halmozásán, nem a lexikális tudáson van a hangsúly, hanem a tényeknek egymással összefüggő dialektikus kapcsolatán, különösen azon, ami az egyes, elaprózott tényeket egy strukturális egészbe összefogja: "Az igaz az egész" (Hegel). Innen a szerző igyekezete, hogy az orosz nyelv történetének gazdag anyagán rávezesse az érdeklődőt a nyelv sajátos mozgására, rejtett dialektikájára, más szóval, a "lingvisztikai gondolkozásra", mivel e bonyolult ismeretanyag csak így fogható össze organikus egészbe és válhat egyben a hallgató effektív készségévé. Vissza