Előszó
A kötetben szereplő írások a körülmények különös összejátszása révén kerültek egybe. 1937-ben előadás formában készültek angol és német szociológusok egy csoportja számára, akiknek célja a magyar falu '30-as évekbeli állapotának és a hagyományos paraszti élet előrelátható szétesésének elemzése volt. Az előadásokat a parasztlét legavatottabb magyarországi szakértői tartották Dudaron, egy tipikus magyar kisközségben, amelyet Tomori Viola, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagja választott helyszínül. Az angol Le Play Society képviselői és a hozzájuk csatlakozó néhány német etnológus azért jött Magvarországra, hogy ismereteiket az európai paraszttársadalom hanyatlásáról tovább mélyítsék. Délutánonként a református lelkész feleségénél gyűltek össze teára, ahol meghallgatták és megvitatták a Szegedi Fiatalok által szervezeti előadássorozat soron következő részét.
Ötven év múlva, 1987-ben, amikor az államszocialista rendszer már válságban volt, szegedi egyetemi hallgatók egy csoportja elhatározta, hogy elődeik, a Szegedi Fiatalok nyomdokába lépve újra felfedezik Dudart, az egykor elszigetelt kis falut, amely mára ipari és bányásztelepüléssé fejlődött. A kétévesre tervezett új falukutatási programot vezetőjük, Pete György szervezte, aki ezt megelőzően áttanulmányozta az eredeti dudari kutatás dokumentumait. Az új dudari falukutatásban összesen mintegy 30-35 hallgató vett részt, akik néprajzi és szociológiai kutatásokat végeztek, a családok boldogulását és egészségügyi állapotát vizsgálták, és ugyanúgy családoknál laktak, mint elődeik 1937-ben.
A sors különös játéka folytán Tomori Viola, a Szegedi Fiatalok Kollégiumának tagja és az eredeti dudari falutanulmányozás szervezője épp 1988 februárjában kényszerült arra. hogy Romániából Magyarországra költözzön. Mivel nem kapott útlevelet és nem tudott legális úton távozni az országból, kénytelen volt minden holmiját hátrahagyni, többek közt könyveit és jegyzeteit, melyeket kutatással és írással töltött hosszú évek során gondosan gyűjtött. Szerencsére barátai át tudták csempészni a határon gyűjteménye legbecsesebb darabjait, így a dudari előadások másolatát is. Az előadások sértetlenül megmaradtak az általa „rendelt" mappában, melyet a külföldi résztvevőknek ajándékoztak, hogy egybegyűjthessék az elhangzott előadások anyagát. E mappa másolatát tartja most kezében az olvasó, amelynek fedőlapját Buday György grafikusművésznek, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma alapítójának Dudarról készített fametszete díszíti.
A szegedi egyetemisták abban a váratlan szerencsében részesültek, hogy 1987 nyarán Tomori Viola társaságában utazhattak Dudarra. Abban az időben én Fulbright-ösztöndíjasként a két világháború közti haladó szellemű ifjúsági szerveződéseket, többek közt a Szegedi Fiatalok csoportjának működését kutattam, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én is vele tarthattam. Ötven évvel ezelőtt, 26 éves korában Tomori Viola a vidéket járta és a „tipikus magvar falut" kereste. Így vetődött el az elszigetelt Dudarra, ahol nem egykönnyen, de rábeszélte a falusiakat, hogy adjanak szállást külföldi vendégeknek. 1988-ban kocsival érkeztünk Dudarra, ahol a befogadó családok és a falu lakói szívélyesen üdvözöltek minket. Tanúja voltam Tomori Viola meglepetésének és örömének, amikor meglátta, hogy "az ő faluja" mekkorát fejlődőit, de a falusiak szívélyessége és kedvessége 1937 óta mit sem változott.
Vissza 
