Előszó
„ÉBREDÉS" megjelent 1961-ben. „ÉLET" megjelent 1995-ben. Több mint négy évtized után, irodalmi termésemből csaknem válogatás nélkül markoltam ki e verseket. Leteszem olvasóim asztalára, mint egy...
Tovább
Előszó
„ÉBREDÉS" megjelent 1961-ben. „ÉLET" megjelent 1995-ben. Több mint négy évtized után, irodalmi termésemből csaknem válogatás nélkül markoltam ki e verseket. Leteszem olvasóim asztalára, mint egy csokor mezei virágot. A természet virágai ezek, már nem vadak, s még nem szelídek: nincs rajtuk ripacs, se kozmetika. A virág nemcsak a szeretet és a tisztelet jelképe, hanem a nyugalmas pihenés üdítő kútforrása is. A vers, lélekből és szépérzésből fakad, s miként a virág, frissítőn gyönyörködteti a szív hangulatát.
Lehetne e könyv névadó címe: „árvácska, mostoha, vagy éppenséggel pislogó lidérc" is, mivel minden betűje idegen ég alatt látta meg a napvilágot.
A váltakozó idő sorsszerűen adta, diktálta (én csak leírtam, kényszerítőn), a nyugtalan élet korhangulatát. Az én énem virágzása, válsága, hűsége, lázadása, biografikusan tárulkozik ki, e cinikusan elrontott világból. Néha megértőn, másszor kétkedőn: de mindig azonosulva a nyomasztó lét-gond hatáshangulatával. Sértett, zaklatott életem időben, térben, némán vagy kiáltón, s sohasem árnyékolta be emberségemet. ígéretes alkalmi célok, vagy változást sugalló esélyek hangulatát csak akkor vettem számra, ha a beváltás morálját tiszta szellem vezérelte. Nehéz az otthont megtalálni a világban, de még nehezebb az otthont olyan talajra építeni, amely fenntartás nélkül hazának mondható. Én, a mostohás léten belül (hazátlanul is földközelben) az általános emberi normáktól sulykolva, de mindig feszítésre készen, a szabadság végtelen horizontját tekintem az élet zenitjének. A növekvő emberi értelem az isteni fogalom közelségébe érkezett, ahol a felszabadult szellem kell, hogy kiművelje a jövendő lét szépülő világát.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal