Orvosi ethika

Előszó

A kolozsvári Ferenc József tud. egyetem orvosi kara kérésemre megengedte az 1917-18-i tanévben, hogy hetenként egyszer, másfél órán, előadásokat tartsak „Orvosi ethika" címmel. Ekkor még nem terveztem ezek tartalmának megírását és közlését. De már az első félévben olyan nagy és tartós érdeklődést tapasztaltam az „orvosi élet helyes folytatása" iránt, és a Szegedre település utáni két félévben tartott előadásaim is olyan sok hallgatót vonzottak s olyan kitartó figyelemben részesültek, hogy meg kellett győződnöm ilyen irányú olvasmány kiadásának szükséges voltáról; így elszántam magamat arra, hogy előadásaimat lehetőleg röviden megírom. Erre megvolt a belső, lelki okom is. Az a nagy nemzeti gyász, mely minket öregeket már sírunkig fog kísérni, saját gyengeségeinkért való bűnhődésünk tiltja azt, hogy a nyugalomra jogosult, sőt kényszerült ember is, ha nemzetéért még tehet valamit, tétlen maradjon. Úgy éreztem, hogy teljes félszázadra terjedő orvosi működés és az orvosképzésben másfél évtizedig tartott közreműködés után, a teljes visszavonúlás korszakában, fel kell használnom képességeim maradványát arra,, hogy az általános erkölcsi szilárdúlás és nemesedés folyamatát, legalább egy kis körben, az orvosi rendben erősítsem. Ha már megváltam más szolgálattól, legalább ezzel óhajtom szolgálni a nemzet jövőjét, a legszentebb célt. Jól tudom, hogy mi hibái vannak e dolgozatnak; fiatalabb embernek, gyakorlatiasabbnak kellett volna megírni. Vissza