Orvosi segítséggel az igazság nyomában 8.

Fülszöveg

Az igazságügyi orvostan iránt érdeklődőknek, de mindenekelőtt az igazságügyi orvosszakértő továbbképzést adjuk közre e kötetet.
Az ETT Igazságügyi Bizottságának tevékenységében az elmúlt években az elmeszakértői felülvélemények nagy számban fordultak elő. Ez azzal magyarázható, hogy az élet és testi épség ellen elkövetett bűntettekben a bíróság körültekintő vizsgálódásának eredményeként gyakrabban rendeli el az elkövető elmeállapotának vizsgálatát. Előfordul azonban - az előbbinél lényegesen ritkábban -, hogy a kirendelés nem megalapozott és nem nagy társadalmi veszélyességű ügyekben olyankor is bevon elmeszakértőt, amikor a beszámíthatóság nem kétséges és a felmerülő problémákban általános élettapasztalat alapján is állást foglalhatna.
Az elmeszakértői véleményadás gyakorisága, a véleményekben rejlő eltérési lehetőségek miatt ebben a kötetben többségében olyan ügyeket adtunk közre, amelyekben az elmeszakértői véleménynek mind a bizonyítás, mind az ítélet kialakítása szempontjából jelentősége volt.
Az igazságügyi elmeorvos szakértői munka speciális - az elmeorvosi ismereteken túlmutató - ismereteket kíván, ami egyaránt kiterjed általános orvosi és jogi kérdésekre. A nehézséget csak növeli, hogy többnyire hosszú idővel a bűncselekmény után és hiányos orvosi leletek, bizonytalan kórismék alapján kell a szakértőknek véleményt előterjesztenie. Ezt csak néhány esetben enyhíti a hosszabb kórházi megfigyelés lehetősége. Még ilyenkor is az alapkérdés tisztázása problematikus lehet és csak valószínűségi vélemény adására van lehetőség.
Az ellentmondó elmeszakértői vélemények gyakran a "határesetek" kórisméjének nehézségeiből fakadnak, és ez még fokozódik, ha a beszámítási képessége, ill. ennek különböző fokozataira kell a kórismére támaszkodva következtetéseket levonni. Ezért minden ilyen eset megítélése speciális és nagy körültekintést igényel - főként ezek megoldásához kíván a válogatás segítséget nyújtani.
Az eltérő kórismézésre lehetőséget ad, hogy az elmeműködés kóros állapota, az elmebetegség, a gyengeelméjűség, a tudatzavar, újabban a szellemi leépülés, a személyiségzavar (vannak még más pathologiás esetek is) között nem mindig lehet éles határvonalat húzni. Ebből következik, hogy a beszámítási képesség különböző fokozatának megállapítása is nagy körültekintést kívánó feladat.
A kötetben közreadott ügyek és ítéletek az 1978. évi IV. törvény hatályba lépése előtt születtek. Az új Büntető Törvénykönyv a kóros elmeállapot meghatározását kiszélesítette, a gyakorlathoz közelebb álló módon fogalmazta meg. Ezért a kötetben közölt esetekben született jogerős ítéletek törvényhelyei mellé - dőlt betűvel szedve - megjelöltük a hatályos jogszabályt is.
A kötet összeállításakor értékes segítséget nyújtottak a lektorok: dr. Halász Sándor, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának nyugalmazott vezetőhelyettese, dr. Huszár Ilona egyetemi tanár és dr. Zoltán Imre ny. egyetemi tanár, az ETT Igazságügyi Bizottságának elnöke.
A kézirat gépelését Farkasvölgyi Lajosné végezte. A könyv gondozása a Medicina Könyvkiadó, gondos kiállítása a Sylvester János Nyomda dolgozóinak érdeme.
1979. április
Dr. Somogyi Endre Vissza