Orvostörténeti közlemények 1971

Előszó

Részlet a könyvből:

Arisztotelész műveinek orvostörténeti vonatkozásai
Sattler Jenő

"Arisztotelész nagyon sokat írt, művei azonban nem maradtak ránk érintetlenül. Sokat tisztán neki tulajdonítanak, sokat csak tanítványai jegyzeteinek. Műveit a következő csoportokba oszthatjuk: Logika-természettudományok, illetve fizika. - Ethika és politika. - Irodalom.
Arisztotelész a realizmus megalapítója. Pláton tanítványa, és ezért az eszme, az idea nála is alapvető fontosságú, csakhogy Plátonnál az idea a való világtól függetlenül, önálló élettel bír. Arisztotelésznél az ideák benne vannak a konkrét valóságban, az egyedi dolgokban. A természet folytonos fejlődése útján hozza létre az egyes tipikus alakulatokat: a fejlődés szerves törvényei egyformán uralkodnak a mindenségben és a legkisebb parányon is. A fejlődés tényezői az "anyag" és a "forma". A forma, amely a platoni eszme helyébe lép, az az erő, mely alakot és arányt ad az anyagnak és ezáltal az anyagban létező lehetőséget megvalósítja.
Ezen megállapításával Arisztotelész megalapítójává lesz a dualizmusnak, vagyis annak a tudományos felfogásnak, amely a való világot két elvre, két principiumra vezeti vissza. Dualusztikus világszemlélete megegyezik a test és a lélek fogalmával. A valóság aztán átalakulhat a legalsóbb rendű lényektől a legfelsőbb rendűekig, amely végső fokon a mindenséget alkotja. A mozgást egy anyagtalan, mozdulatlan végső ok szabályozza, az isteni szellem, a tiszta gondolkodás. A gondolkodás tette élő valósággá a formákat.
Ethikája nagy haladást jelentett a tudomány fejlődésében. Arisztotelész szerint a legfőbb jó az az érzés, amelyet akkor érzünk, amikor tudatossá válik szellemünk uralma az anyagiakon. Erre pedig csak a filozófiai megismerés és a gondolkodás képesít bennünket." Vissza