Őseink kertje, Erdély (dedikált példány)

Fülszöveg

Armaseti, Havasalföld, 1940:
"Sándor bácsi hozta azt a hírt, hogy Magyarország és Románia között tárgyalások folynak a trianoni hibák, bűnök kijavítására, és a két nép kéznyújtásra készül. Apám nem volt olyen derűlátó, különösen a kéznyújtást illetően, mint Sándor bácsi. Csüggedten legyintett: - Sohasem fognak megegyezni! Mi a történelmi Magyarországot akarjuk, és a románok jelszava >nici o brazda<, vagyis egy barázdát sem. Van egy másik jelszó is, amit a román politikusok nem hagynak elévülni: >Előre a Tiszáig!< - Apám szerint a románok történelmi célja Bécs, majd tovább. Bíznak erős szaporodási hajlamukban, amely mindig is segítette őket történelmük folyamán, és Erdélyt is jórészt ezáltal kaparintották meg. Ők támadók, mi védekezünk. Az erdőben, a vadak közt is az húzza a rövidebbet, amelyiknek a természete a védekezés. Ők expanzióban vannak, mi defenzívában.
- De Jancsikám, hogy lehetsz ilyen pesszimista, éppen most, amikor növekvő reményeink lehetnek?
- Nem bízom a magyar-román barátságban - hajtogatta apám. - Akik közülük ilyet akartak a történelem folyamán, azt a románok maguk közül kiközösítették, megölték, hazaárulónak nevezték, bélyegezték.
- Ne haragudj, Jancsikám, de én a te defenzív-offenzív elméletedben sem hiszek! Az embernél ez másként van, mint a többi élőlénynél. A magyar-román együttélés századok folyamán meglehetősen békés volt olyankor, amikor azt a politikusok engedték.
- Ameddig magunkra vagyunk hagyatva, a románok semmiféle egyezkedésbe nem mennek bele! Gondold csak el: a románok az antanthatalmak teljes támogatását élvezik! Micsoda öntudatot ad ez nekik! És az Egyesült Államok is a hátuk mögött van! Ha bármit is engednének az csak taktika volna!
- De a németek! Ők támogatnak minket!
- Gyulafehérváron, amikor Erdély sorsáról döntöttek 18-ban, az erdélyi németek a románok mellé álltak! Az egy céltudatosan megszervezett népszavazási demonstráció volt ellenünk!
Sándor bácsi türelemesen érvelt egészen hajnali, végül is meggyőzte apámat, hogy a román-magyar kapcsolatokban valamiféle újrarendeződés következik a kölcsönös belátás alapján.
...
- Gizuskám, és a te lelkes magyarságod? - fordult Sándor bácsi nagyon is hallgató anyámhoz.
- Nem akarok álmokat kergetni! Elég volt!
Én tudtam, mi van anyám válasza mögött. Ő már elhatározta, hogy én Stefanescu felesége legyek." Vissza