Ősemberek, ősmagyarok

Előszó

Történeti érdeklődésünk forrása az ember ösztönös önismeretvágya. Irányát közösségtudatunk szabja meg: családunk és népünk múltja feléé fordul, más népek és az egész emberiség múltja is ebben az összefüggésben érdekel.
Alapos önismeretre törekedve vágyunk megismerni az elődeinket, családunk őseit, népünk eredetét, faji alkatát és népegyéniségét, nyelvét, szokásait, műveltségét, életformáit, és környezetét, mai életünk minden előzményét. Ismerni kívánjuk a történelmi múltat, mert ettől reméljük emberi életünk és népi hivatásunk értelmének a megfejtését, életszemléletünk és magatartásunk magyarázatát, sőt igazolását is, a jövőbe vetett hitünk és bizalmunk megerősítését. Sorsfordító idők nehéz napjaiban, a múltban keresünk vigaszt és okulást, a múltból merítünk erőt, reménységet, útmutatást. Vissza

Fülszöveg

Hóman Bálint 1951-ben halt meg a váci börtönben: utolsó munkáját pedig kézirata és jegyzetei alapján 1985-ben jelentette meg Szendrey Tamás Atlantában, a Monumenta Historica Hungariae in Exteris sorozatban. Nemcsak a történetkutatás, hanem a magyar társadalom is köszönettel tartozik azoknak, akik szép példaként összefogva, hazánktól távol lehetővé tették, hogy az embertelen körülmények miatt és között meghalt tudós szellemi értéke halála után éljen és hasson.
A XX. század '30-as éveiben megjelent, Hóman-Szekfű néven ismert Magyar történet I-II. kötetei a magyar őstörténetet és középkort dolgozta fel. Történészeink számára ma is ez az alapvető összefoglalás.
A magyar őstörténet azonban a megjelent összefoglalás után is foglalkoztatta Hóman Bálintot. A források elégtelensége nem engedte számára a kérdés lezárását. A társtudományok - elsősorban a régészet és embertan - újabb és újabb eredményei a történész gondolatait tovább vitték, egyes esetekben korábbi véleményét módosításra késztették. Zavarta a fel-felbukkanó dilettantizmus is, amely alkalmanként a társadalomnak vonzóbb "történelmet" kínál, mint a forrásokat szigorú fegyelemmel értelmező kutató. Hóman Bálint ezt a kéziratban és jegyzetekben fennmaradt munkáját - Ősemberek, ősmagyarok aligha tekintette a téma lezárásának. Olvasatakor az az érzésünk, mintha a nagyon sokat tudó kutató meditációját hallanánk a rendkívül szerteágazó, éppen ezért bonyolult témáról. Mint aki tudja, hogy leírt élményének ellenkezője is igaz lehet. Ezt csak a legtöbbet tudó, szerény tudósok tudják érzékeltetni. Történészeinknek, társadalmunknak azonban mindenképpen sokatmondó. Vissza