Ősformák jelenidőben

Fülszöveg

Eisemann György neve, minden bizonnyal sokakban - elsősorban hajdani és mai tanítványaiban, pályatársaiban, az új utakon járó műelemzés iránt fogékony olvasókban - kelt várakozást és figyelmet ritkán megjelenő, de mindenkor lényegbevágó tanulmányai, esszéi iránt. A megbecsülés nyilvánvalóan az elmélyült irodalomtudósnak, a szakmája legfrissebb ismereteit is magabiztosan birtokló, de önálló véleményt kifejteni képes, nemritkán szépírói erényeket megcsillantó szenzibilis elemzőnek szól Művének alcímében mindent elmond az esszék motivációjáról s ehhez aligha kell hozzátenni valamit is. Térben és időben jelentős távot, századnál hosszabb szakasz alkotóinak, a modern irodalom számunkra jelentős műveinek egy speciális szempontú vizsgálatát tűzte maga elé célul: ősi mítoszok és a kései interpretációk - nem egyszer akaratlan - vonatkozási pontjainak, elementáris megfeleléseinek vagy elgondolkodtató újrateremtésének értelmezését, olykor filológiai alaposságú magyarázatát adni.
Eisemann valamennyi írása izgalmas, feltáró munka. Újat-adó, nem egy vonatkozásában, ezek közül is ki kell emelnünk Komjáthy Jenő és Ady Endre költészetének, illetve lírájuk egy eddig kevéssé tárgyalt aspektusát megvilágító tanulmányokat. Nem kevésbé fontosként állítva melléjük a Móricz-próza és a Szerb Antal regény minden szempontból kiérlelt, számos új felfedezéssel gazdagító, egyes vonatkozásaiban felkavaró hatású elemzéseit.
Eddigi három kötete alapján Eisemann Györgyöt a középnemzedék egyik legkiválóbb irodalomtörténészeként kell számon tartanunk. Vissza