Őshagyomány 10.

Előszó

Részlet a könyvből:
A teljesség csöndje
Semmiből tűz semmibe! Igen. A szentenciákat könnyű kimondani. Szózatot alkotni, amiben talán ige lüktet, aztán a világba kiáltani, hason, ahogy tud: ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg. Most azonban, az ŐSHAGYOMÁNY 10. száma megjelenésekor elérkezett az ideje annak, hogy számot vessünk a kimondott szó felelősségével, a tanítás felelősségével. A mai ember - a liberalizmus és a demokrácia eszméitől átitatva - nem ismer el tekintélyeket, nem fogad el titkokat, nem hisz a varázslatban. Nem tűri meg a lezárt, lepecsételt ajtókat, nem tiszteli a rejtett ösvényt. Nem akar az unalmas közbülső állomásoknál pepecselni, a "lényegre tör", a végső kérdésekre kíváncsi, a "nagy igazságokra", élet-halál titkának keresztrejtvény-megfejtésére, lehetőleg minél gyorsabban: két hamburger között egy színes zsebkönyvből.
A mai ember - turista. Mozi - turista. Az életet két részre osztja. Vannak fontos, vitán felül álló dolgok, mint a megélhetés, pénzkeresés, egzisztencia, érzékek, ezek teljesen átjárják lényét, és vannak tetszetős, izgalmas mozik, amelyek peregnek a szeme előtt és szolgálatkészen átadják benső tartalmukat anélkül, hogy ahhoz bárminemű erőfeszítés kellene. Ezek között jelentős helyet foglalnak el a "titkos tanítások" a " fejezetek a titkok könyvéből", a "nagy mágia" stb. és az utóbbi száz évben a "rejtelmes Kelet". Vissza