Őslakosok és telepesek

Előszó

1934. június 2-án, szombaton a Magyarország című újság első oldalon nagy betűkkel hirdette: Ellopták éjszaka Hidas elnémult harangját. Néhány napja Hidas nevével több újságban is lehetett találkozni. Megrázó templombúcsúztatás Hidason?; Német kultúrház lett a magyar templomból; Eltemették Hidas ősi magyar templomát; Utolsó vacsora az egyke miatt kipusztult hidasi magyar templomban. Ezeket követte a szenzációs híradás, hogy az egyke miatt kipusztult Hidas református templomának harangját a budapesti egyetemisták egy csoportja titokban ellopta a faluból, és a Kálvin téri református templom előtt kiállították „tüntetésül a magyar feltámadás mellett". A hidasi harang körül 1934-ben kialakuló hírlapi vita és maga a „haranglopás" jól beleilleszthető abba a mozgalomba, amely a nemzetpusztító egykézés ellen bontakozott ki, és olyan nevek fémjelezték, mint Illyés Gyula és Fülep Lajos. Nekik és a hasonlóan gondolkodóknak köszönhető, hogy annak idején cikkek, statisztikai, közgazdasági és szociográfiai tanulmányok garmadája bizonyította, hogy az egyke csak tünete egy „betegségnek", és ezt a kérdést csupán gyökeres társadalmi változások oldhatják meg, mindenekelőtt az elodázhatatlan földbirtokreform. Egyszóval: a földosztás. Hidas - a hidasi haranglopás - 1934-ben ezt üzente. 1985. május 5-én Hidason jártam, a református templomban részt vettem az ünnepi istentiszteleten, és ott olyan sokan gyűltünk össze, olyan szorosan ültünk a padokban, hogy a bevett szokástól eltérően még az imádságot is ülve hallgattuk végig. Felállni nem lehetett, és aki későn érkezett, kénytelen volt a padok közt állni. Honnan kerültek ide, az egyke pusztította Hidasra a magyar reformátusok? Vissza