A nap rabszolgái II. (töredék)

Előszó

Részlet a könyvből:

A technika küzdőtere.

Mögöttünk volt Guinea, a szusszuk és fullah-k földje, a «föld fiainak» országa. Nyugatra hagytuk az ősi kultúrának ezeket a hordozóit. Megfigyeltük, hogy hogyan lehetett észrevenni ezen a kultuszon belül annak az ázsiai kultúrának a nyomait, amelyet egykor a bevándorlók magukkal hoztak. Nem kerülte el figyelmünket Bal Astarte és Mah egykori tiszteletének visszhangja, sem az egyiptomi civilizációnak a nyomai, amelyek mind a mai napig tovább élnek itt a festményekben és szobrokban és a kígyó- és madárszimbolumokban.
A francia gyarmati politikában bizonyos új áramlatot támasztott az a körülmény, hogy behatóbban kezdtek foglalkozni ezeknek a törzseknek a lelki életével s még inkább életfeltételeikkel és azzal a kényszerűséggel, hogy emberi tetterővel szembeszálljanak ezzel a gyilkos klímával. Mint már említettem, energikus küzdelemre határozták el magukat, hogy kiszabadítsák a négereket a könyörtelen természet bilincseiből. A háziállatok és a szántógépek segítségéhez fordultak, oktatták az embereket a most parlagon heverő természeti kincsek kiaknázására és a lakosságot bátorító példával a mai civilizáció magaslatára vezették. A kormányzóság nem gyakorolt különösebb nyomást Guinea bennszülöttjeire és az egész terv elsősorban lelki befolyásoláson nyugszik. A legközelebbi jövő fogja megmutatni, vájjon lehet-e valamit elérni ezen az úton a gyarmat fejlesztése és Franciaország java, későbben pedig az egész emberiség java érdekében. Vissza