Össze-vissza

Előszó

Részlet a könyvből:
Mélyen tisztelt uram!
Midőn azok közé lépek, kik önnek majdnem negyvenéves orvosi pályáját, és különösen mint Arad város tiszti orvosának 25 évi lankadatlan munkásságát méltányolva, busásan kiérdemlett elismerést szavaznak, tudatában vagyok annak, hogy egyszerű, őszinte szerencsekivánatom egy hosszu fáradságos pálya viszontagságainak emlékeit eltüntetni és helyökbe a jutalom babérjait feltűzni nem képesek. És ha mégis teszem, oka egyszerüen az, hogy az elismerés is épp ugy mint bármely más test, csak a parányok tömörüléséből lesz és igy a koszorú, melyet az elismerés a valódi érdem köré fűz, annál értékesebb minél tarkább, mert minden egyes virágszál egy-egy érzelem kifejezése és minden levél egy-egy emlékeztető szózata a múltnak, mely ha mással nem is, de legalább krónikái becscsel bir. Az egyszerü csergaly ugyanazt mondja, a mit a babér és a szerény nefelejts épp ugy tolmácsolja a ragaszkodást és a rokonszenvet, mint a színeire és illatára büszke rózsa.
Ezen kivül van még egy más körülmény is, mely arra ösztönöz, hogy minden alkalmat ragadjak meg határtalan tiszteletem kifejezésére és ezen körülmény az, hogy gyakran voltam szemtanuja, midőn saját kórházában, melyet két évtizeden át nagy áldozatokkal és önerejéből fenntartott, egy uj apostolként hű és ernyedetlen buzgalmu tanitványainak segédkezése mellett, mindent elkövetett, hogy a szenvedők sorsát nemcsak tudománya és bő tapasztalata, de még anyagi segély hozzájárulásával is enyhitse. Vissza