Összegyűjtött elbeszélések I.

Fülszöveg

E novellagyűjteménnyel egy életművet tart kezében az olvasó. A kezdés darabjai, az ifjúkori zsengék éppúgy megtalálhatók benne, mint a későbbi, talán érettebb és jellemzőbb elbeszélések csaknem máig. A köztük levő, helyenként nagyon is szembetűnő különbséget nem formai egyöntetűség, legföljebb emberi attitűd csökkentheti. Életérzés, világszemlélet azonban talán megkönnyíti az azonosítást, ritmus és lélegzetvétel alkati tulajdonságai egy olyan látlelet tartozékai, amelyben emberi és írói megnyilatkozás vágya változatlan maradt. S miként a személyleírás jellegzetes vonásai ugyanazok maradtak, a játéktér is többé-kevésbé ugyanaz. Akárcsak az író társadalmi felelőssége.
Egyszóval itt van ezzel az életművel az író, szépítés nélkül, leplezetlenül, és nem tud semmit felhozni a mentségére. Hacsak nem azt, hogy gyakran hiányzott a kimondott szó visszhangja, mert kevés volt az olvasó, és a nagy társadalmi alakulásban, ahol osztályok helycseréje ment végbe, az igények is lassan és bizonytalanul alakultak. Az írónak be kell vallania, hogy időnként az alkalmazkodást elébe helyezte eredendő kifejezési vágyának, mert úgy vélte, ezt parancsolja a szolgálat. S amikor most mindezt az olvasó köszöntésére elmondja, nem felmentést kér, csupán megértést és azt a szeretetet, amely nélkül népesebb közösségben sem kelthet érdeklődést az írott szó művészete. Vissza