Összhangzattan

Előszó

Az iskolai összhangzattan elsősorban azokat a hangzatkötéseket tanítja, melyek a klasszikusok (főképp a három bécsi klasszikus :Haydn, Mozart, Beethoven) zenéjében előfordulnak. Minthogy a tanítás sikere érdekében énekkarra írt példákra van szükség, vagyis olyanokra, amelyekben a szólamok természetüknél fogva aránylag egyszerű lépésekben mozognak, -a klasszikusok pedig legfőképp a hangszeres irodalmat művelték,-az iskolai összhangzattan mintegy kivonatát adja a klasszikusoknál tapasztalt hangzatkötések lehetőségeinek. (Romantikus irányú példái szintén úgy vannak megválasztva, hogy ezek kötései a klasszikusoknál előforduló lehetőségekkel ne ellenkezzenek.) Ily módon az összhangzattan u.n. szigorú stílusát kapjuk; ezt elsősorban az érzékeny hangok törvényszerű kezelése és a szólamok közt való tilos párhuzamok kerülése jellemzi. Érzékeny hangok az olyanok, melyek a négyszólamú énekkarban nem kettőzhetők és mozgásuk bizonyos pontosan meghatározott,változatlan föltételek közt megy végbe (vezérhang, szeptimhang,alterált hang,késleltető hang). A párhuzamos nyolcad- és tiszta-ötöd- menetek elkerülése pedig a kórus reális ének - szólamainak mozgásbeli önállóságát biztosítja. Minthogy az érzékeny hangok és a tiltott parallelek törvényszerű kezelése a többszólamú zene történelmi kialakulására utal és a legtermészetesebb, ennélfogva a szigorú stilus alapozza meg legjobban a zenetanuló többszólamú ismereteit. A romantikus zeneköltés harmoniavilágába bevezető tankönyv (pl.a Louis-Thuille-féle) csak akkor ajánlható, ha a szigorú összhangzattan előzőleg vérévé vált a növendéknek... Vissza