Fülszöveg
SZINOPSZIS AZ ÖSZMAJOMHOZ
„Ha nem lettem volna ott, halálra untam volna magamat." mottóval kezdődő, kortörténeti dokumentumokkal gazdagon illusztrált önéletrajzi írást vesz kézbe az olvasó. Az idézet idősebb Alexander Dumas-tól származik. - Na, milyen volt? - kérdezték barátai, amikor visszaérkezett a püspöknél tett látogatásáról. Erre adta a nagy francia író, életművész, ezt a sziporkázóan frappáns választ, melyet V. B. Josi egész élete jelmondatául választott.
Fejezetről fejezetre követhetjük a koragyermekkori emlékektől, kisiskoláskori élményeken át, a középiskolás, majd főiskolás évek eseményein keresztül az izgalmas élettörténetet. Az 1960-as évektől napjainkig kibontakozó magyarországi művészek sokaságának világát bemutató életút tárul elénk. Személyes hangvétellel, szubjektív látásmódon keresztül olyan történetekről olvashatunk, ami hétköznapi is lehetne, mégis különleges, mivel viszontagságokkal teli nem mindennapi életúton ível át. A főszereplő maga a szerző, a...
Tovább
Fülszöveg
SZINOPSZIS AZ ÖSZMAJOMHOZ
„Ha nem lettem volna ott, halálra untam volna magamat." mottóval kezdődő, kortörténeti dokumentumokkal gazdagon illusztrált önéletrajzi írást vesz kézbe az olvasó. Az idézet idősebb Alexander Dumas-tól származik. - Na, milyen volt? - kérdezték barátai, amikor visszaérkezett a püspöknél tett látogatásáról. Erre adta a nagy francia író, életművész, ezt a sziporkázóan frappáns választ, melyet V. B. Josi egész élete jelmondatául választott.
Fejezetről fejezetre követhetjük a koragyermekkori emlékektől, kisiskoláskori élményeken át, a középiskolás, majd főiskolás évek eseményein keresztül az izgalmas élettörténetet. Az 1960-as évektől napjainkig kibontakozó magyarországi művészek sokaságának világát bemutató életút tárul elénk. Személyes hangvétellel, szubjektív látásmódon keresztül olyan történetekről olvashatunk, ami hétköznapi is lehetne, mégis különleges, mivel viszontagságokkal teli nem mindennapi életúton ível át. A főszereplő maga a szerző, a hosszabb-rövidebb sztorik során azonban rokonok, barátok, diáktársak, tanárok és kollégák között sok közismert személy is szerepel.
Az írást számos, a világirodalom nagyjaitól, (Villon, Goethe, Appolinaire stb.) valamint a szerző művészi világára, életszemléletére döntően ható művészek írásaiból (Michelangelo, Picasso, Csontváry stb.) vett idézetek gazdagítják. Kevésbé közismert személyek (barátok, barátnők, kollégák) versei, levélrészletei, üzenőpapírjai keresik a választ a könyv utolsó sorain keresztül az örök, kínzó dilemmánkra, mi lesz velünk, reménykedhetünk-e egyáltalán valamiben, ha „egyszer véget ér a tánc"?
Dr. Szamper Anikó
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal