Oszmán-török szőnyegek

Előszó

Az Iparművészeti Múzeum szakkatalógusainak első köteteként jelenik meg az oszmán-török szőnyegek feldolgozása.
Minden múzeum életében jelentős esemény egy tudományos katalógus megjelentetése, egy-egy gyűjtemény vagy gyűjteményrész teljes egészének közlése. Az ilyen jellegű összegzéseket többnyire évtizedek kutatómunkája előzi meg, a részkutatások sokaságán keresztül érlelődik meg egy tudományos katalógus.
Az Iparművészeti Múzeum gazdag anyagában is kiemelkedő jelentőségű a szőnyeggyűjtemény. Kialakulását nem utolsósorban a magyar lakáskultúra sajátos fejlődése tette lehetővé. A régi magyar otthonok elmaradhatatlan dísze volt a keleti szőnyeg. A kelet-nyugati szőnyegkereskedelem jelentős szárazföldi útja Magyarországon vezetett keresztül és az áru jelentős része már nálunk gazdára talált. különösen keresettek voltak a török szőnyegek. Ennek köszönhető, hogy Magyarországon viszonylag nagy számban maradtak fenn ennek a jellegzetes keleti, de az európai enteriőr művészetbe szervesen beépülő műfaj muzeális emlékei. Az Iparművészeti Múzeum alapítása (1872) óta gyűjti a keleti szőnyegeket, s a kollekció jelentős része, már az első világháború előtt intézményünk tulajdonába került. A múzeum egykori vezetői közül többen is megkülönböztetett érdeklődéssel foglalkoztak a török szőnyegekkel: Kutasi Radisics Jenő (1856-1917), Csányi Károly (1873-1955), Végh Gyula (1870-1951) és Layer Károly (1878-1973). Munkásságuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az isztambuli Török és Iszlám Művészeti Múzeum mellett a budapesti Iparművészeti Múzeum büszkélkedhetik a legjelentősebb anatóliai múzeumi szőnyeggyűjteménnyel. A két múzeum anyaga sajátosan egészíti ki egymást, Isztambulban korai, szeldzsuk anyag egyedülálló, Budapesten a XVII. századi anyag páratlanul gazdag. Vissza