Előszó
Részlet a könyvből:
Útravaló
"Június 20! A képesítő tegnap zárult. Harminc oklevél íródott a tudós tanárok irodájában. Harminc megbízólevél: »Menjetek el széles e világra« - ami ezúttal azt jelenti, hogy szűkreszabott, megcsonkított kis hazánkba, s tanítsátok, neveljétek, vezessétek ezt a maroknyi magyar népet az Atya, Fiú, Szentlélek nevében!
Harminc fiú öt évi együttlét után búcsúzik egymástól, meg a tanároktól.
Örs Balázs is bekopogtatott az igazgatói irodába. Úgy érezte, itt tartozik legtöbbel.
- Reggel utazom, hálásan megköszönöm a hozzám való jóságát, Igazgató Úr!
- Nincs köszönni valód, fiam!
- Nagyon is sok van! - s az emlékezés súlya alatt lehajolt sötétbarna feje. - Én nagyobb hálával tartozom, mint a többi fiú. Az én életem fonala itt sodródott erőssé Igazgató Úr biztosan vezető kezében!
- Adja Isten, fiam, hogy derék, becsületes, hasznos élet szövődjék belőle!
- El merek indulni! - vetette fel fejét a fiú. Az igazgató erélyes, bár igen fiatal arcán feddő mosoly suhant át: »In den Ozean schifft mit tausend Masten der Jüngling!«... a folytatását tudod!"
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal