Öt közelkép

Fülszöveg

Miskolcon születtem, s noha tíz éve már Budapesten élek, miskolcinak mondom ma is magamat. Harmincöt év, gyermek és diákkorom, tanári és szerkesztői munkám emléke fűz oda. A Látóhatár főmunkatársa vagyok.
E könyv a második kötetem. Mindössze öt írás - közülük a legterjedelmesebb Bajcsy-Zsilinszky Endre és Féja Géza meghasonlásának a története. Oknyomozás inkább, mint tanulmány; a kortársak indulatos, összekuszálódott tanulmány; a kortársak indulatos, összekuszálódott tanúvallomásaiból próbáltam meg kibogozni a tényeket. Egy másik írás - mellőzve a műelemzés szokásos szempontjait - Németh László Sámson című drámáját történelmi sorsfordulóinkhoz (1945-höz és 1956-hoz) kapcsolódva értelmezni. Az ötből érdemes még kiemelni azt a tanulmányt is, amely irodalmi folyóiratszerkezetünk ötvenes években kialakult, s korát messze túlélt modelljét vázolja fel, magát a megújításra váró struktúrát.
Könyvem némiképp eltér tehát a szokásoktól. Az irodalomtörténész, ha nagyritkán, s pláne megkésve saját kötetet állíthat össze, általában testes gyűjteményt, "válogatott kötetet" szerkeszt. Reprezentálni szeretné ugyanis irodalomszemléletét, elveit, s bizonyítani, hogy szelleme nyitott, a horizontja tágas, ő maga fogékony minden árnyalatra. Kötetem ilyesmire nem vállalkozik. Egyszerűen néhány közelkép problémákról, jelenségekről. Így is kiérezhető talán belőle az irodalom egésze iránti elkötelezettség, s az erőfeszítés a kényes kérdések higgadt, elemző, előítéletmentes megközelítésére. Vissza