Előszó
Vannak szenvedélyes emberek, akik kincseket, aranyat, mütárgyakat gyüjtenek, vannak bélyeggyüjtők, könyvgyüjtők, gyufaskatulyagyüjtők, sőt ismerünk egy Rothschildot, aki poloskákat gyüjt. Én...
Tovább
Előszó
Vannak szenvedélyes emberek, akik kincseket, aranyat, mütárgyakat gyüjtenek, vannak bélyeggyüjtők, könyvgyüjtők, gyufaskatulyagyüjtők, sőt ismerünk egy Rothschildot, aki poloskákat gyüjt. Én évtizedek óta vicceket gyüjtök.
Aki nem szereti a vicceket, azt mondhatná, hogy bolondság. Aki szereti a vicceket, bizonyára örülni fog, ha ötezer jó viccet kap, mert ötezer jó vicc egyhalomban olyan, mint a nyugodtan mosolygó tenger. Tengernyi mosolygó jókedv ez az ötezer vicc.
Gyüjtőnek is, olvasónak is öröme telik benne. Az ujdonság ingerével is hat és megvan az antikvárius értéke is. Vannak benne fiatal, virgonc, uj, rakoncátlan, pajkos, csintalan, gonosz viccek és vannak benne viccek, amelyeknek már térdig ér a szakálluk. De ha valahol igaz, ugy itt százszorosan igaz, hogy ó az öreg a háznál.
Ha egy öreg, rég elfeledett viccet hallunk ujra, olyan az, mintha gyerekkori pajtásunkkal találkoznánk, mintha egy régi kedves ismerős kerülne ujra utunkba. Ki nem tud ennek örülni?
Vissza