Fülszöveg
„Nemrégiben megkérdezte tőlem valaki, hogy mit csinálok, amikor épp nem »anyanyelvápolok«. »Viccelsz? - feleltem. - Hisz ez életforma!« Tréfásan mondtam, de valójában komolyan gondolom, mert úgy hiszem, hogy csak így van értelme. Az anyanyelv napi használati eszköz, naponta kell foglalkozni, törődni vele, vigyázni rá." % „Az anyanyelv szeretete, ápolása nemcsak a munkámban, a mindennapi életemben is nagy szerepet játszott. Nekem ez lett a hobbim."
„Szerencsés embernek tartom magam, mert pedagógusként azt tehettem, amit a legfontosabb feladatnak éreztem: a magyar nyelv ismeretére, szépségére, szeretetére nevelhettem diákjaimat." I
„Hálás vagyok, hogy az édes anyanyelvet, e »szent kelyhet« kezemben tarthatom, s tőlem telhetően ápolom és óvom."
„Pályám alkonyán is szeretnék tenni anyanyelvünkért, a szép beszédért. Kétségtelen, hogy e feladat belső kényszere erőt és hitet ad a további években. Folytatom hát nemes szándékkal, derűs lélekkel, nyitott szívvel, örökös ügyszeretettel."...
Tovább
Fülszöveg
„Nemrégiben megkérdezte tőlem valaki, hogy mit csinálok, amikor épp nem »anyanyelvápolok«. »Viccelsz? - feleltem. - Hisz ez életforma!« Tréfásan mondtam, de valójában komolyan gondolom, mert úgy hiszem, hogy csak így van értelme. Az anyanyelv napi használati eszköz, naponta kell foglalkozni, törődni vele, vigyázni rá." % „Az anyanyelv szeretete, ápolása nemcsak a munkámban, a mindennapi életemben is nagy szerepet játszott. Nekem ez lett a hobbim."
„Szerencsés embernek tartom magam, mert pedagógusként azt tehettem, amit a legfontosabb feladatnak éreztem: a magyar nyelv ismeretére, szépségére, szeretetére nevelhettem diákjaimat." I
„Hálás vagyok, hogy az édes anyanyelvet, e »szent kelyhet« kezemben tarthatom, s tőlem telhetően ápolom és óvom."
„Pályám alkonyán is szeretnék tenni anyanyelvünkért, a szép beszédért. Kétségtelen, hogy e feladat belső kényszere erőt és hitet ad a további években. Folytatom hát nemes szándékkal, derűs lélekkel, nyitott szívvel, örökös ügyszeretettel."
E gyűjteményben az anyanyelv szeretetéről, annak szolgálatáról és műveléséről vallanak a szerzők.
Kik ők? Olyan emberek, akik otthon érzik magukat a szavakban. Főleg tanárok, de akad köztük óvónő, gyógyszerész, orvos, pap, közgazdász, szerkesztő, sőt egyetemi hallgató is. Fiatalok, fiatalabbak (Deme professzor úr nyomán) és nagyon ii^ak! Lélekben, az anyanyelv iránti elkötelezettségben és szeretetben egyformán azok. Sok másban különböznek persze, de ebben ugyanaz a szent cél vezérli őket, amit a magyar nép Kazinczytól tanult: „Jót s jól!"
Bízunk abban, hogy a kedves olvasó talál az írásokban valami építőt, valami újat, érdekeset, amire most csodálkozik rá először. Már ezért is érdemes kézbe venni. Forgassák örömmel!
Vissza