Otthon - nemcsak egyetlen éjszakára

Előszó

Részlet:
"Az egyik angol nagyvárosban volt korábban egy gyermekotthon, ahová elhagyatott és otthontalan gyermekeket fogadtak be, akik éjszaka az utcán kóboroltak. - Egy késő este ennek a háznak az egyik barátja még úton volt, és közben találkozott egy fiúval, aki már gyermekkorában veszélyes útra tévedt. A kamaszok egyik bandájához csatlakozott, akik betörésekre specializálták magukat. Az ő "feladata" az volt, hogy vézna testével a szűk ablakokon és résnyire nyitott ablaktáblákon a többiek előtt becsússzon, hogy kinyissa nekik az ajtót. A fiú ezen az éjszakán is a megbeszélt helyen várta a cinkosait. Arra a kérdésre, hogy miért nincs otthon az ágyban, így felelt: - Mert nincs otthonom, és nincs ágyam!
A barátságos férfi beszélt a fiúnak az otthonról, ahová gyerekeket fogadnak be. Pontosan elmondta neki az utat, és nyomatékosan kérte, hogy még azon az éjszakán keresse fel ezt a házat, és csöngessen be. Ha ilyen késői órán már nem akarják beengedni, és megkérdezik, hogy ki áll az ajtó előtt, válaszolja ezt: "János három-tizenhat." Akkor be fogják engedni. Ennek a férfinak a rábeszélésére a fiú fölkerekedett abban az éjszakai órában, nemsokára meg is találta az utcát és a megadott házszámot. Becsöngetett. - Ki van ott? - hangzott belülről. A fiú így válaszolt: - János három-tizenhat. - Erre kinyitották neki az ajtót, és szívélyesen fogadták. Kapott valamit enni, és miután alaposan megmosakodott, tiszta hálóruhát adtak neki. Ekkor lefekhetett az egyik készenlétben álló ágyba. Egy egész ágy egyedül neki." Vissza